Kislányom 5 éves, szeret sokat beszélni, érdeklődő, vidám kislány. Ha elmegyünk vele vásárolni, játszóházba illetve vendégségbe, mindig szerez magának barátokat, játszótársakat. Viszont az óvodában felhívta az óvónéni a figyelmemet, hogy magában játszik, ha közelednek hozzá a gyerekek, elutasítja őket, nem vonja be magát közös játékokba. Rágja a körmét, esténként néha bepisil. Az óvodából ha hazajön, mindennap megkérdezem tőle, hogy milyen napja volt és mit csinált, a válasz
általában "jó napom volt, semmit nem csináltunk."

Kedves Anyuka!

Nagyon sok információ hiányzik ahhoz, hogy a fenti kérdés kapcsán irányt tudjak megfogalmazni. Leírom ezeket a kérdéseket, amik talán segítenek a válaszban. Mióta áll fenn ez a helyzet? Vagy mindig ilyen volt a kislánya? Történt bármilyen nagyobb változás a család életében? Költözés, testvér születése, válás, haláleset? Történt bármi az óvodában, ami miatt ott visszahúzódóbb lett? Történt óvónéni-váltás?

Az óvodai nappal kapcsolatban pedig érdemes kissé strukturáltabban kérdezni, hiszen még felnőttként sem tudunk mit kezdeni a “mi volt ma” kérdéssel. Végig lehet kérdezni a napot az ismert napirend fényében, például: ki mellett ültél reggeli közben? Mi volt a reggeli? Ízlett-e? Mivel/kivel játszott? Melyik a kedvenc játéka? Stb.. Érdemes nem csupán a történésekre rákérdezni, hanem arra is, hogy azok milyen érzéseket váltottak ki belőle. Fontos lehet, hogy melyik társáról mit gondol, kit szeret, kitől tart? Melyik óvónénit szereti jobban? Tehát érzésekre rákérdezni.

Mindezek mellett úgy tűnik, egy olyan helyzetben, ahol Önök nincsenek ott, kislánya bizonytalanabb, visszahúzódóbb, szorongóbb. A bepisilés, körömrágás egyértelműen szorongásos tünetnek tűnnek, így javaslom, hogy keressenek fel klinikai gyermek szakpszichológust, aki segít kideríteni a tünetek okát, és ennek megfelelően segít a változásban. Az óvodapszichológus fog tudni Önöknek segíteni, hogy hova forduljanak.

Üdvözlettel,

Kovács Réka