Kedves Sarolta! Gyermekeinkkel (7,5 éves fiú; épphogy 6 éves lány) a hétvégén régi videókazettákat bányásztunk elő, hogy megnézzünk pár felvételt a szüleikről. Ballagás, különböző fellépések stb. Amikor épp egy korábbi, katonaságnál készült felvételt néztünk (nem volt az elején a kazetta, épp a felvétel végén lehetett), kb. 2 perc után átváltott egy pornóvideóra, ahol egy nő épp a férfi előtt térdelve orálisan
kényeztette őt. Az egyik gyerek annyit mondott, hogy "Fúj, issza a pisijét..." , majd elkezdtek hangosan röhögni. Szerencsére a férjem gyorsan ki tudta kapcsolni, az egész nem tartott 5 másodpercig. Én
rettenetesen leblokkoltam, utána csak azon járt az agyam, mit mondjunk nekik. Persze látszólag velük nevettem az egészen. Utána kérdezgették mi volt az, de egy másik videóval eltereltük a figyelmüket. Fél órával később annyit mondtunk, hogy ezek színészek voltak, akik eljátszottak valamit, de hogy mi volt az, azt mi sem tudjuk, mert elromlott a felvétel. És még annyit, hogy erről nem beszélünk másnak, mert butaságnak tartanák, úgyhogy nem kell mondani. Azóta ez a téma még csak szóba sem került részükről, látszólag már el is felejtették. Én viszont nagyon ki voltam borulva, hogy ez megtörténhetett, illetve, hogy valahol ezt szóba hozzák.
A kérdésem, hogy vajon ennyi magyarázat elegendő lehetett számukra? Mit kellett volna mondanunk? Okozhat ez bármilyen károsodást bennük, vagy mivel nem értették, mi volt ez, már valóban túl is léptek rajta? Ha később mégis szóba hozzák, térjünk ki arra, hogy miről is volt szó? Egyébként az utóbbi időben épp téma volt, hogy egy felvilágosító (gyerekeknek készült) könyv (pl. Peti, Ida és Picuri) lapozgatása lassan aktuális lehet. Ön mit gondol erről? A nagyobb gyerekemnél már elképzelhetőnek tartom, de a lányomnál még talán várnék, viszont szerintem ha az egyikkel beszélünk erről, akkor tovább a másik előtt
sem marad titok. Továbbá, ha valóban beszélünk a témáról, kapcsoljuk hozzá ezt, ami történt, hogy ez valójában ahhoz kapcsolódott, vagy egyelőre hagyjuk annyiban, amit mondtunk?
Köszönöm szíves válaszát!

Kedves Aggódó Édesanya!

Sok minden sűrűsödik össze abban a jelenetben, amit leír, érdemes végiggondolni a különböző szálakat.

Az egyik, hogy mit láttak a gyerekek, és ez mit "okozhatott" bennük - leírása szerint a leleményes gyermeki elme a saját aktuális világképének megfelelően máris talált egy magyarázatot a látottakra. Nem valószínű, hogy ez önmagában ennél jobban foglalkoztatja a gyermekeit, vagy tovább lekötné a gondolataikat. Persze más téma kapcsán felmerülhet bennük esetleg az emlék, de hacsak valami miatt pluszban ez nem kap hangsúlyt, Önnek, Önöknek sem kell külön foglalkoznia vele.

Másik szempont, hogy a gyermekek pszichoszexuális fejlődése hol tart (és hogy vajon egyáltalán a látottakat szexuális aktusként fogják-e fel). A "Peti, Ida és Picuri" már valóban aktuális lehet, a kislányánál is - de a pornójelenetet nem kötném hozzá!  A gyermeki szexualitás ebben a korban már jelen van, sőt, igen fontos események már le is zajlottak. A felnőttek hajlamosak túl szemérmesen, illetve félreértve viszonyulni ehhez a témához - nem véletlen, hogy Freud elmélete annak idején mekkora port kavart. Persze azóta sok idő telt el, a társadalom is változott, a pszichológiai elméletek is finomodtak. Mégis ami lényeges, hogy úgy gondolkodjunk a szexualitásról, mint olyan jelenségről, ami csírájában szinte a kezdetektől jelen van - hiszen ösztönkésztetésről van szó! -, s hosszú fejlődése során végleges, érett formáját felnőttkorra éri el. A nemi identitás a 4. életév körül kialakul, az autoerotikus tevékenységek (maszturbáció) önmegnyugtató szerepe természetes jelenség. Mit érdemes tehát a gyermek felé közvetíteni? Hogy a szexualitás az élet természetes és szép része, amelyben sok örömet lehet találni, a párok között a szeretetkifejezés eszköze - és az új élet születésének alapja, persze.

Egy alapvetően harmonikus szülő-gyerek kapcsolatban lehet abban bízni, hogy a gyerek kérdez - és pontosan annyit kérdez meg, amennyi információra éppen szüksége van. Éppen ezért nem kell mindent elmagyarázni, de ha a beszélgetések során mégis tévhitek merülnek fel, azokat már könnyebb helyreigazítani.

Végül a harmadik szempont Önökre, mint felnőtt emberekre, házaspárra, szülőkre vonatkozik: hogyan viszonyulnak Önök a szexualitáshoz, miként gondolkodnak erről a párkapcsolati szempontból alapvető fontosságú jelenségről? Kinek, mikor, kivel mit "szabad" vagy nem szabad? Csak a saját kimondott, kimondatlan sztenderdjeiknek megfelelően fogják tudni átadni a gyermekeiknek az ezzel kapcsolatos tudást, ennek mentén adhatnak számukra kiindulási alapot önmaguk felfedezéséhez. A szexualitáshoz gyakran tapad szégyen ilyen-olyan okokból kifolyólag - ez rengeteg gátlás forrása lehet, érdemes elkerülni! A szemérmesség, a megfelelő keretbe helyezés ugyanakkor fontos.

Üdvözlettel:

Simon Sarolta