A kislányom 5 és fél éves, és sajnos vizeletbefolyási problémài vannak. Voltunk ezzel a problémàval belgyógyàszaton, és ott azt állapították meg, hogy "éretlensége" van. Ez konkrétan mit is jelent? Erre esetleg van valami gyógymód? Én viszont sokszor azt vettem észre,  hogy példàul mesenézés közben vagy játék közben vagy a játszótéren fordul elő vele, hogy valamennyi vizelet befolyik neki. Az óvodában is sajnos előfordul. Egyszer rá is kérdeztem tőle, hogy vajon ez miért van így, és azt válaszolta, hogy nem akarja abbahagyni a játékot. Egyébként néha-néha szól, hogy pisilnie kell, de akkor már be van folyva valamennyi. Az lenne a kérdésem, hogy mit lehetne ezzel a dologgal kezdeni?

Kedves Katalin!

A vizeletvisszatartással kapcsolatban több lehetséges ok is lehet a háttérben, ami a nehézséget okozza. Amennyiben az orvos állapította meg az idegrendszeri éretlenséget, érdemes lehet vele konzultálni, mert szoktak megoldást is ajánlani a nehézségre. Bár alapvetően az éretlenség ellenszere az érés, vagyis az idő. Ennek ellenére azért lehetnek megoldások ennek gyorsítására. Az egyik ilyen lehetőség egyfajta torna, amely a húgyhólyag és annak záróizma fejlesztését segíti. Valószínűleg kislánya izmaival nehezebben tudja zárni a húgycsövet, és ekkor következik be a vizeletszivárgás. Ha egy kis figyelmet szentelnek erre a záróizomra, akkor megérezheti kislánya is, hogy mi is ez. A feszítő-elengedő mozgással “tornáztatni” tudják, hogy ügyesedjen, erősödjön, és tudatosabb legyen.

A szó szigorú értelmében a kislánya szobatiszta, mivel jelzi, hogy ingere van, és - ha jól értem - a wc-be pisil, csak a kettő közötti eltelt időben nem tudja visszatartani a vizeletet. Ez különösen nehéz elmélyült játék, meseolvasás közben, ahol szinte módosult tudatállapotban van, és még kevésbé tartja kontroll alatt a testét. A másik lehetőség erre a kontrollra vonatkozik. Érdemes lehet elsőre egy külső kontrollal, külső irányítással elősegíteni a helyzetet, vagyis megelőzni az utolsó pillanatban történő pisilést. Helyette bizonyos időközönként, vagy a felnőtt számára egyértelmű viselkedéses jelzések alapján kiküldeni wc-re. Ezt az időt szép lassan lehet hosszabbítani, hogy egyre tovább legyen képes a visszatartásra.

A harmadik irány a pszichés vonal. Erre Ön nem utalt, de esetleg azt érdemes végiggondolni, hogy a probléma köthető-e valamihez, volt-e valami fontos esemény a probléma megjelenésének időszakában. A kontroll hogyan jelenik meg a családban, jelezhet-e valamit erről a tünet? Ha igen, akkor a testi fejlesztésre vonatkozó próbálkozások csak maximum ideig-óráig működnek, így észre fogják venni. Akkor érdemes pszichológussal konzultálni.

Üdvözlettel

Standovár Sára