Kisfiam 2 éves és 5 hónapos, nem jár bölcsődébe, itthon vagyok vele. 2 éves kora óta szobatiszta volt, az utóbbi hónapban már éjszaka is stabilan. Nagyszülőknél, dédszülőknél is mindig szólt. A szobatisztaságra szoktatásnál semmit nem erőltettem, játékosan már régóta ráültettem a bilire, ott meséltem neki reggelente, és a nagy melegben 1-2 hét alatt szobatiszta lett. Nagyon izzadós és nem szerette a pelust, szerintem ezért is ment könnyen.
Egy hónapja kórházba került, 3 napot voltunk bent. Sajnos nem biztosított ebben a kórházban a szülői ágy a szobában, csak egy másik folyosón, oda vonultam el aludni, amikor már elaludt. Éjszaka is keltették 3-4 óránként gyógyszer végett, a keltés előtt mindig átmentem, hogy ott legyek. Első éjszaka volt amikor ezen kívül is felébredt, akkor a nővérke rögtön szólt telefonon és azonnal mentem át. Mosdóba is csak az osztályon kívül mehettünk el mi szülők. Ez megviselte, és még itthon is, ha a nagyszülőknél szóba került a kórház, ezt mondta csak, hogy anya messzire ment wc-re. A szobatisztaság ott kezdett meginogni, és itthon már teljesen felborult (nagydolog kivételével, mert amiatt mindig szól). Itthon még 1,5 hétig kelteni kellett éjjel is a gyógyszer végett, sokszor keltünk hosszú köhögések miatt is. Szinte 3 hét volt, mire
visszaállt a napirendünk, a bilit közben újra megszerette, szívesen ráül, de szólni ritkán szól, inkább csak utólag. A napokban már magától kérte, hogy meséljek a kórházról és úgy érzem, kezd újra kiegyensúlyozott lenni. Miután hazajöttünk, sokáig attól is kétségbeesett, ha átmentem a másik szobába, és nyűgösebb volt, mint egyébként, ezért is gondolom, hogy nagyon megviselte. Éjszakára és ha kimegyünk a levegőre, pelenkázom. Nem szidom meg, ha bepisil, kérem, hogy legközelebb szóljon.
Úgy gondolom, hogy kitartó voltam eddig, de már nem tudom, mitévő legyek, ebben kérnék tanácsot. Naponta 1-2 alkalommal szól a pisi miatt, a többi bemegy a ruhába. Érdekes, hogy mindig elbújva, egy sarokban pisil be, tehát mégiscsak érezheti, ha jön. Utána szívesen ráül a bilire, ő kéri, de nyilván oda már nem megy semmi. Azt sem szeretném, hogy mivel a bepisilések miatt ennyire központi téma a pisi, ez okozzon benne szorongást. A védőnő javasolta, hogy adjak rá pelust és próbáljam egy hét után újra, de nem változott utána sem. Nincs bajom azzal sem, hogy újra pelenkázzam (és tavasszal, amikor az idő kedvezőbb ehhez, újra megpróbáljuk), csak kisfiam nagyon nem szeretné a pelusozást. Ön mit javasol?

Kedves Tanácstalan Anyuka!

Valóban, egy kórházi tartózkodás nagyon meg tudja viselni a kicsiket (is). Fia számára ráadásul a szorongató helyzet összekapcsolódott azzal, hogy anya WC-re megy. Érdemes lehet egy játék doktor-szettel meglepni, hogy az ott történteket könnyebben ki tudja játszani magából, illetve ha kéri, mesélni azokról a napokról, a betegségéről.

Egyetértek a védőnővel abban, hogy nem szerencsés, ha arról szólnak a mindennapok, hogy bepisilt-e vagy sem. Ha a fia engedi a pelust, lehet, tényleg érdemes visszatérni, aztán tavasszal elhagyni. Ha nagyon nem akarja, meg lehet próbálni viselkedésterápiás eszközökkel motiválni. Például minden pisi után egy csillagot rajzolnak egy táblázatba, és valahány után megkap egy ajándékot, amit ő szeretne. Szerencsés választás egy közös program, bábszínház, uszoda, stb. Azzal a kikötéssel, hogy ha nem megy, semmi gond, de akkor amíg hideg van, a pelust vissza kell venni.

Biztos vagyok abban, hogy ez egy átmeneti időszak, amíg ő is megnyugszik, feldolgozza a történteket, és újra biztonságban érzi magát. Addig átmeneti megoldásokat nyugodtan lehet keresni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka