Normális-e, hogy a párom női fehérneműkben illetve ruhákban érzi jól magát? 8 éve vagyunk együtt a párommal. Eleinte semmilyen arra utaló jelet nem tapasztaltam, hogy lennének ilyen irányú vágyai. Aztán kb. 2 éve azzal szembesültem, hogy csipkés tanga van rajta az ágyban és nylonharisnya. Ennek akkor nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, bár eléggé kiábrándító volt számomra, pedig nem voltam és nem is vagyok prűd. Azt kérte, hogy simogassam a lábát harisnyán keresztül és kényeztessem a fenekét. Ami nem csupán annyiból állt, hogy simogatom... Gondoltam, ez csak egyszeri alkalom lesz, esetleg néha-néha eszébe jut és valahogy lenyelem ezt a békát, hiszen szeretem. Na nem így lett. Már addig fajult a dolog, hogy folyamatosan női ruhákat vásárol magának, az én kiselejtezett ruháimat hordja és csak és kizárólag az anális kényeztetést részesíti előnyben, sőt mondhatom azt, hogy normálisan nem is szeretkezünk, ahogy egy férfi és egy nőnél megszokott, pedig eléggé nyitottak vagyunk mindketten az új pozíciókra. Úgyhogy még azt sem lehet mondani, hogy unalmassá vált a szexuális életünk. Többször próbáltam már erről beszélni vele, de a vége mindig az lett, hogy én nem szeretem eléggé, ha ezt nem tudom elfogadni.
Tény és való, hogy jelen pillanatban azt érzem, hogy nőként megszűntem létezni, és nem vágyom az érintésére egyáltalán. Nagyon belefáradtam ebbe az egészbe, nem is nagyon tudtam erről kivel beszélni, mert elég kényes téma. Már elkezdtem saját magamat hibáztatni... Többször tudtára adtam, hogy a kapcsolatunkban ő a férfi és én vagyok a nő, éljük meg így a szexuális örömöket. De süket fülekre talált mindez. Egy-két napig nem vett fel előttem női ruhákat, aztán utána újra ott tartottunk, ahol eddig. Őszintén szólva belefáradtam és kétségbeesésemben szántam rá magam az írásra. Szeretném egy szakembertől hallani, hogy én vagyok-e a hibás vagy valóban a párommal van a baj, ahogy én is gondolom. Eljutottam arra a pontra, hogy elhagyom, mert én ezzel a beteges dologgal (én legalább is így érzem) nem tudok tovább együtt élni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Kedves Hölgyem!

Jó esetben egy szakembertől sem fogja azt hallani, hogy Ön-e a hibás, vagy a párjával van-e a baj. Hiszen ahogy Önöknek, akik egymással feltételezhetően szeretetkapcsolatban élnek, úgy a segítő szakembereknek sem a bűnbakkeresés vagy a hibáztatás a célja: hanem a mindkét fél számára elfogadható, kielégítő helyzet, megoldás megkeresése. Hiszen valószínűleg mind a kettejüket megterheli ez a változás, ugyanakkor mindkettejüknek fontos ez a kapcsolat.

Nagyon tiszteletreméltó gesztus, és a kapcsolata iránti lojalitást, párja felé való mély elköteleződést mutatja az, hogy nem beszélt mással a problémájukról, nem "teregette" ki ezt a valóban kényes kérdést illetéktelenek számára! Viszont abban egyetértek, hogy segítségre van szükségük, valóban érdemes lenne minél előbb szakemberhez fordulniuk, hogy ne mélyüljön Önök között az intimitás szakadéka, hogy ez a változás ne tegye végképp tönkre a kapcsolatukat.
Elkerülöm azt, hogy határozott véleményt nyilvánítsak a szexuális életük megváltozásának okát illetően. Mindenképpen személyes találkozás, és pontosabb helyzetismertetés szükséges a szakszerű segítségnyújtáshoz. Ezért első körben szexuálterapeutával való közös, páros konzultációt javasolok - a segítő által teremtett biztonságos légkörben könnyebben megbeszélhetőek a nehéz témák, és egymás megbántása nélkül lehet őszintének lenni, vagy épp a sekélyességet elkerülni. Illetve a hiteles információszerzés is könnyítheti a tájékozódásukat.

Elképzelhető, hogy a párterápia mellett, vagy helyett inkább majd egyéni pszichoterápiát javasol a kolléga, de fontosnak tartom a kapcsolatuk megtartása, erősítése érdekében, hogy először együtt kérjenek segítséget.

Üdvözlettel

Simon Sarolta