Szörnyű a helyzetem. Sokszor nem tudom, mit tegyek. Hogy nagyon röviden felvázoljam, képtelen vagyok kiszállni véglegesen egy 3 éves kapcsolatból. Szeretem, de én tisztában vagyok azzal, hogy ő engem nem, csak ragaszkodik hozzám, mert tudja, hogy szeretem. Az alapvető kapcsolatunk jó, nincs kiabálás, veszekedés, együtt vásárolunk, kirándulunk, a szex is működőképes, de itt jön a de... A párom interneten folyamatos jelleggel csajozik, elmondása szerint pusztán unalomból, de ez nem igaz, nemrég kiderült, megcsalt nem is egyszer. Sokszor szakitottunk emiatt, mindig lebukott, de nem enged elmenni, ha elhagyom, minden lehetséges módon zaklat, hogy én kihasználtam. A legnagyobb probléma, hogy tudja, hogy szeretem és fontos nekem. Kértem őt, ha fontos vagyok, ne internetezzen, de képtelen mással lefoglalni magát, a válaszai ilyen jellegűek: én ilyen vagyok és kész. Néha olyan, mintha bekattanásai lennének, ha elhagyom, jegygyűrűvel jelenik meg, térden állva, zokogva, hogy próbáljam meg vele még egyszer és megígéri, mindent befejez, két nappal később a társkeresőn ült munkaidő alatt, míg én otthon neki főztem a vacsorát. Van egy 10 éves fiam, nem ő az apja, ezért a férfiért szálltam ki egy 11 éves házasságból, de ez egy nem működő kapcsolat, de képtelen ő is és én is befejezni, mert ő is elmondja, amit én is vele kapcsolatban, soha senkivel nem volt ilyen jó minden, mindìg nevetünk, összhangban vagyunk és nem értem, miért nem hagyja abba a csajozást, ha valóban a fiammal együtt fontosak vagyunk neki... Hogy tudnám végleg elengedni?????

Kedves Anita!

Ami az Ön részét illeti: ha valaki valóban el akar menni, akkor nem lehet nem engedni. Ha valaki elhatározza, hogy befejez egy kapcsolatot, és nem akarja, hogy a másik elérje, akkor nem lehet zaklatni (most nem olyan esetekről beszélek, ahol az egyik fél szélsőséges mértékben kiszolgáltatott pl. anyagilag a másiknak).

Ami pedig a párja oldalán fontos: neki egyáltalán nem érdeke változtatni az életmódján, hozzáállásán. Hiszen ő "éli világát", tölti férfiúi büszkeségét a sikeres kalandokkal, majd ezért időnként "vezekelve" eljátssza Önnek a szenvedélyes szerelmest, ezzel extra töltést pumpálva a kapcsolatukba (!) - szóval megvan a kaland és a biztos háttér is. Miért adná fel bármelyiket?!

Ami pedig a kettejük kapcsolatának működése: a se veled, se nélküled játszmája. "Soha senkivel nem volt ilyen jó" - de ha jól értem, ilyen rossz se...

Milyen az, amikor Önök "összhangban vannak"? Mit jelent az, hogy szeretik egymást? Mit jelent valójában az, hogy fontosak egymásnak? Ezek csak szavak - nagyon fontos lenne feltárni, hogy valójában ki-ki mit is ért alattuk. Mik a céljaik, vágyaik, félelmeik, mit hajlandóak tenni ezekért.

Én nem látom, hogy Ön valóban végleg ki akarna szállni - inkább azt szeretné látni, hogy lehetne-e működőképes, harmonikus, megelégedett ez a kapcsolat. Ahhoz, hogy ezt kiderítsék, érdemes lenne pár- vagy családterapeuta szakemberhez fordulniuk. A terápiában tiszta vizet lehet önteni a pohárba önmaguk, és egymás mélyebb megismerésével. Ezzel pedig nemcsak az Önök, hanem az Ön gyermekének a szenvedései is enyhülhetnek...

Üdvözlettel

Simon Sarolta