21 éves lány vagyok, már 2 éve érettségiztem. Az utolsó másfél évben magántanuló voltam, akkor egy enyhébb szociális fóbiám volt. Pl. nem mertem kiállni mások elé felelni vagy táblához kimenni, vagy hangosan olvasni, de ettől függetlenül a
vizsgákon egész jól teljesítettem, és az írásbeliket mindig szerettem. Érettségi után egy kis ideig jártam egy képzésre, de azt abbahagytam, mert nem érdekelt, az orvosi egyetemre szerettem volna felvételt nyerni a  következő évben. Emiatt itthon tanultam. Egy alkalommal, mikor vásároltam egy üzletben ebben az időszakban, úgymond hasi pánikrohamot kaptam, és ezek után folyamatosan szorongtam, hogy elő fog jönni megint. Így is lett, az ismételő érettségi írása közben is rámjött a pánik, nem is sikerült jól. Ezután fél évvel mertem elmondani a szüleimnek a pontos problémát, mert kialakult egy bélgyulladásom is ezzel egy időben tejfehérje-érzékenység miatt, így egész nap szorongtam és fájt a hasam. Ez a gyulladás elmúlt, viszont a hasi pánik megmaradt. Csak társas helyzetekben jön ki, viszont már depressziósnak is érzem magam emiatt, úgy érzem, sose tudok teljes életet élni majd, pedig nagyon szeretnék továbbtanulni. Próbálom magam kényszeríteni, hogy ne meneküljek el az ilyen helyzetek elől, de sajnos akkor is mindig jon a pánik, ha pedig az iskolára gondolok, nagyon elszomorodom, mert úgy érzem, sosem fog sikerülni visszaszokni. Már egy írásbeli megírása is lehetetlennek tűnik számomra emberek között, osztályteremben, pedig régen semmi problémám nem volt vele. Bár a tavalyi érettségi óta nem is próbálkoztam, biztos vagyok benne, hogy megint rosszul lennék. Hogyan lehetne ezt leküzdeni, lehetséges egyáltalán?

Kedves Anna!

Az Ön által leírt panaszok egyértelműen pszichoszomatikus tünetképződésre utalnak - azaz arra, hogy a lelki élete működésének zavara miatt alakultak ki a testi tünetek, problémák. Ezért azt javaslom, hogy minél előbb keressen fel olyan segítő szakembert (klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát, pszichiátert), aki e területen jártas! Egyáltalán nem szégyen, ha nem képes egyedül megküzdeni a gondokkal: az emberi kapcsolatok segítő erejére érdemes támaszkodnia. Ha megérti, milyen működés okozza a tüneteket, visszaszerezheti a kontrollt, és képes lehet arra, hogy teljes életet éjen.

Üdvözlettel

Simon Sarolta