Kisfiam áprilisban lesz 6 éves. A beszoktatás  kissé nehezen ment, nehéz volt elszakadni a szülőktől, de aztán minden megoldódott, és megszeretteaz ovit! Pár hónap után a kedvenc óvónénink elment az oviból, ami eléggé megviselt gyereket, felnőttet egyaránt. Aztán elment a másik óvónéni is, és jöttek az újak, akiket sajnos nem ismertünk, és ami a legrosszabb, nem is volt rá lehetőségünk, mert valami okból kifolyólag ők is távoztak, és ez így ment másfél évenkeresztül. Van egy óvónéni, aki szintén új, ő az altatós óvónéni, akit határozottan nem szeret... Közben otthon észrevettük, hogy máshogyan viselkedik, szófogadatlan lett, feleselt, verekedett stb. Most ott tartunk, hogy mindennap sír az oviban (hiányzik anya címen), sokat fájlalja a hasát. Gondolkodunk, hogy elvisszük szakemberhez, ahol esetleg többet megtudhatnánk arról, hogy mi zajlik a kis fejében, lelkében! Tehetetlennek érezzük magunkat, nagyon szeretnénk, ha mielőbb rendbe jönnének a dolgok, hiszen ősszel iskolába szeretnénk menni, és ígynehéz lenne...Kérem, írja le a véleményét, hogy mit gondol, mivel tudnánk őt segíteni abban, hogy újra a régi vidám, oviba járni szerető, boldogkisfiú legyen!

Kedves Anyudu!

Még olvasni is szomorúsággal tölt el, hogy egy óvodában ilyen történik. Ekkora korban is az állandóság olyan biztonságot ad, ami a fejlődés egyik alapja. Gondoljunk csak bele, még felnőttként is mennyire megterhelő, ha olyan munkahelyen dolgozunk, ahol gyakran változnak a kollégák, a főnök. Egy ekkora gyereknek nagyon kiszámíthatatlanná teszi az óvodai létet, ha ilyen gyakran cserélődnek az óvónők. Emellett nem tudjuk, hogy miért nem szereti fia az altatós óvónénit. Ez a bizonytalanság, illetve számos ismeretlen tényező (mit csinál, vagy mit nem a nem szeretett óvónő) okozhat frusztrációt a gyermekben, ami a fent leírt tünetekben nyilvánul meg. Ha jól számolom, idén ősszel várható az iskolakezdés, így nem javaslom, hogy másik, személyi hátterében stabilabb helyre vigyék a kisfiút. Viszont a mostani óvodával érdemes beszélni, megosztva velük a problémákat. Megkérdezni őket, hogy ők hogy látják a fiút, és hogyan tudnák őt segíteni abban, hogy jobban érezze magát.

Ha a problémák keletkezésének helyén nem tudnak megoldást találni, akkor lehet érdemes szakembert felkeresni, hogy segítse a fiukat ebben a nagyon megterhelő közegben magára találni. Emellett hangsúlyozom, teljesen érthető, hogy a fiának megváltozott az óvodához való viszonya, és nem az a cél, hogy egy ilyen helyzetet szeressen, hanem, hogy a közösséghez való viszonyára kevéssé legyen hatással.

Üdvözlettel,

Kovács Réka