Kisfiam 7 éves. 3 éves korától rengeteget hiányzott az óvodából kisebb-nagyobb betegségei miatt - az óvónők erre hivatkoztak a nehéz beszokás és a sok sírás miatt. 6 éves korára szerzett barátokat és jól érezte magát az oviban, de az egyik óvónőtől, aki lobbanékony és indulatos, továbbra is tartott. Neki nem is meri elmondani gondjait, gondolatait. A másik óvónőt szereti. Az oviban csendes, szófogadó, itthon gyakran agresszív az óvodai napokon. Két hónapja lelki gondjainak már testi tünetei is vannak, melyek elmúltak, mikor két hétig itthon volt. Amint újra oviba ment, visszatértek a tünetek. Ezeket az óvónők ismerik. Ők többször utaltak a szülői felelősségre, és hogy a gyermek személyisége csak a családtól függ. Mikor egy konkrét óvodai problémát próbáltunk megbeszélni az egyik óvodapedagógussal, később dühösen osztotta meg munkatársaival, melyet kisfiam is végighallgatott. Ez nagyon bántotta. Többször vettük fontolóra az óvodaváltást, végül mindig maradtunk. Jelenleg viszont már a hátralévő 3-4 hónapot is nehéz lesz kihúzni ebben az óvodában. Ésszerű-e még ilyenkor a váltás? Válaszát köszönöm!

Kedves Édesanya!

A gyermekintézményekkel való együttműködés nagy feladatot ró a szülőkre: sokszor számukra legalább akkora kihívást jelent a megfelelő kapcsolat kialakítása és fenntartása az óvónőkkel, mint a gyerekeknek a csoportban való kibontakozás és megfelelés kényes egyensúlyának megtanulása. Különösen nehezített az intézményes keretekhez való alkalmazkodás elsajátítása, ha nincsen rendszeresség az óvodába járásban.

Úgy tűnik, hogy kisfia igen érzékeny gyermek, aki könnyen testi betegségben fejezi ki szorongását, elakadásait - hiszen nem csak az utóbbi hónapokban, hanem az óvoda során végig sokat hiányzott emiatt.

Fontos tapasztalatot szerzett ugyanakkor azzal, hogy mégis "kiküzdött" egy olyan időszakot, amikor jól érezte magát, és barátai lettek - ez arra adott megerősítést, hogy nem kell egyből meghátrálni akkor sem, ha nehéznek tűnik egy helyzet. Ezt az élményt viheti tovább magával most is, ha maradhat, és rendszeresen részt vesz az óvodai közösség életében! Valószínűleg Önöktől, a szüleitől nagy diplomáciai érzékre és türelemre lesz szükség, amivel egyrészt gördülékenyebbé tehetik az óvónőkkel való kapcsolatot (bízva jó szándékukban, elnézve kisebb gyarlóságaikat), másrészt értő szeretettel, világos keretek szabásával kezelik az otthoni feszültséglevezetést. De a kisfiuk érdekében megéri!
A betegeskedéssel járó előnyök (otthonlét kényelme, fokozott gondoskodás, óvodai feszültségek elkerülése) oda vezethetnek, hogy egyre könnyebben "választja" a gyermek ezt az utat - ezt a folyamatot fontos idejében enyhíteni, megállítani!

Remélhetőleg az iskolában az eddigi tapasztalatok által inkább felvértezve, mint azoktól megtépázva indul neki a kisfiuk - és a szüleik is - az új "kalandnak". Ebben sokat segíthet egy szép óvodazárás, és a "megérdemelt" felhőtlen nyári vakáció.

Üdvözlettel

Simon Sarolta