Korábban már kértem Öntől tanácsot, így az előzményeket, amit korábban írtam, bemásolom ide: "28 èves nő vagyok, èdesapám meghalt, mikor 15 èves voltam. 2,5 ève èlek a jelenlegi pàrkapcsolatomban. Eleinte, mikor megismerkedtünk (tàrskeresőn), szimpatikusak voltunk egymàsnak, a szex is jól működött, bàr màr akkor is többnyire èn kezdemènyeztem. Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban megismertük egymàst, sajnos munkàmból kifolyólag, mivel sokat dolgozom (24 òràs ès hètvègi ügyeletek ès az ebből adódó fàradtsàg), keveset tudtunk ès tudunk talàlkozni, inkàbb - mivel munka szempontjàbòl ő nincs annyira leterhelve -, ő igazodik az èn beosztàsomhoz. Kb. egyèves lehetett a kapcsolatunk, mikor volt egy nagyobb összeveszès, ugyanis èn ràèrtem volna, de ő inkább a hobbijàt vàlasztotta, pedig èn szerettem volna kicsit kettesben lenni, erre ő azzal vàgott vissza, hogy ő se mondja meg nekem, mikor ne menjek el pluszmunkát vállalni. Ès ekkor felhozott egyèb neki nem tetsző problèmàkat, igaz, ezeket màr koràbban is emlegette, pl. hogy ha találkozunk, mindig csak azt kell hallgatnia, hogy mennyi munkàm volt bent, mennyire elfáradtam stb., ès azt meg se kèrdezem, hogy neki milyen napja volt. Ez azért nem teljesen így van, bàr tèny, hogy túl sokat tudok panaszkodni. Meg azt is sokat mondogatta, hogy nem figyelek rà, nem lepem meg kis ajàndèkokkal stb. Ekkor majdnem úgy volt, hogy szakítunk, de aztàn megpróbàltuk úgy, hogy mindenki pròbàl kicsit vàltoztatni, főleg èn. Ezutàn kb. 1 hónappal kezdődött az, hogy màr szinte mindig csak akkor szexeltünk, amikor azt
èn "kiharcoltam" tőle, màr ha sikerült kiharcolni. De volt, hogy nem volt megfelelő az erekciója ès így az együttlèt is meghiùsult, vagy egyből visszautasított, hogy inkàbb beszèlgetnünk kène többet. Amik nekem elèg rosszul estek, mert alapvetően nekem egy kapcsolatban alap a szex, ès nekem szex utàn valahogy könnyebb megnyílnom. Ma màr ott tartunk, hogy 4,5 hònapja nem volt semmifèle együttlèt, mivel nem kezdemènyeztem, ő meg alapból szinte sose kezdemènyezett. Èn màr azèrt nem kezdemènyeztem, mert meguntam, hogy sorozatosan kèptelen volt "behatolni", egy idő utàn màr kedvem se volt megint egy kudarcot àtèlni. Kb. hetente
egyszer-kétszer talàlkozunk a munkabeosztàsaim miatt, de ő mègis ragaszkodik hozzàm. Egy baràtom beszèlgetett vele, azt mondta, hogy csak jòkat mondott rólam, hogy milyen kitartó ès okos vagyok, meg mennyire jòl keresek (hozzà kèpest). Magam sem tudom, mièrt vagyok vele, mert nem a szex miatt ès nem a pènz miatt, de úgy èrzem, màr semmi vonzót nem talàlok benne, ugyanakkor bàrmilyen lelki problèmàmat meg tudom vele beszèlni, mindig
tanàcsol valamit, vagy ha èpp segítègre szorulok, pl. bútorpakolàs, akkor ő ott van ès segít - kb. mintha a húga lennèk. De akkor neki mi jó ebben a kapcsolatban? 36 èves, lassan màr csalàdja kène, hogy legyen. Meg ő hogy bírja szex nèlkül úgy, hogy van egy baràtnője? Mert nem hiszem, hogy megcsalna, bàr pàr alkalommal egy baràtnőm làtta fent egy tàrskereső oldalon...
Ès most jön a màsik problèmàm... Kb 5 hónapja egy kollègàm közeledett felèm szexuàlisan, először nem adtam be a derekam, de elkezdtünk chatelni, ès folyamatosan szexuàlis jellegű üzenetekkel bombàzott, aminek nem tudtam ellenàllni, ès pàr alkalommal voltak titkos munkahelyi lègyottok. Megjegyzem, nagyon jó volt vele, jobb, mint a baràtommal. Azóta ő màr màshol dolgozik, ès amikor együtt is dolgoztunk, az is csak egy àtmeneti időszak volt. Ő egyèbkènt 43 èves. A baràtnőjèvel èl együtt kb 250 km-re tőlem, tehàt a talàlkozàsaink gyakorlatilag megoldhatatlanok, de ő mindig ígèri, hogy majd ha erre jàr, akkor előtte szól, de soha nem jön össze, mert àltalàban közli, hogy
most mègsem jó, mert jön a baràtnője is. De ugyanakkor írogat szexuàlis töltetű üzeneteket, meg hogy vàgyik rà, hogy velem legyen. De màr sokszor sírògörcsöt kapok, hogy sose jönnek össze a talàlkozàsaink, pedig úgy èrzem, sokszor màr csak azt a napot vàrom, hogy jöjjön ès együtt töltsük az időt, ami mindig meghiúsul az ő hibàjàból. Màr volt, hogy chaten haraggal vàltam el tőle, erre megkèrdezte, hogy most akkor mit akarok, mert egyszer azt írom, hogy akarom őt, egyszer meg azt, hogy hagyjuk az egèszet. Vele el tudnàm kèpzelni akàr a jövőmet, mert egyezik az èrdeklődèsünk ès a kèmia màr az első pillanattól kezdve erősen megvolt, ès ugyanígy az összes talàlkozàsunk alkalmàval. De messze van, baràtnője van, akit miattam nem fog otthagyni. Ès időnkènt napokra eltűnik a chatről, majd visszajön ès kitalàl valamit, hogy mièrt tűnt el, amit èn màr egyre kevèsbè tudok elhinni neki. Legutóbb az esett rosszul, hogy èn hónapok óta vàrok rà, hogy együtt lehessünk, mire ő egy beszèlgetèsünk alkalmàval viccesen közölte, hogy ha az a nő, akivel a munkàja soràn talàlkozott, megadta volna neki a szàmàt, szívesen lefeküdt volna vele. Tudom, hogy ennek a mèrgező "kapcsolatnak" màr règ vèget kellett volna vetnem, de kèptelen vagyok rà, ès attól fèlek, talàn bele is szerettem. Ugyanakkor a baràtommal nem vagyok boldog, ès úgy èrzem, màr az utolsò szikra is
kialudt irànta szexuàlis tèren. Meg ha vele vagyok, akkor is a màsik pasira gondolok, meg ha egyedül vagyok, ròla fantàziàlok, hogy milyen jó az àgyban. Lehet, hogy le kellene zàrnom mindkettőt? De úgy èrzem, kèptelen lennèk rà..."
Erre kaptam azt a választ Öntől, hogy nem kellene mindkettőt lezárni, hanem újra kellene definiálni mindkét kapcsolatot. Nos ez sajnos nem így történt. A másik férfival még voltak alkalmi légyottjaink, beleszerettem sajnos és úgy érzem, már teljesen függtem tőle, ha eltűnt, kerestem, volt, hogy hetekig nem válaszolt, mert már gyanakodott a barátnője. És szerintem itt rontottam el, hogy ennyire kerestem meg nyomultam rá, mert szerintem ez még visszataszítóbbá tett meg félig-meddig le is buktatta és fel is hívta a figyelmem, hogy ha véletlenül felhívna a barátnője (mert már a számomat is megtudta), akkor tagadjak le mindent. Azonban amiről nem tudtunk, hogy a barátom, aki
iránt már igazából nem éreztem különösebb vonzalmat, az egyik találkozónkról tudomást szerzett és addig nyomozott, míg megtalálta a nőt, felhívta és elmondta, hogy velem csalta meg a barátja. Ezután néhány nappal a nő fel is hívott, nyilván ahogy megbeszéltük, először mindent tagadtam, de mikor elmondta, hogy ő menyasszony és tőlem kér segítséget, hogy mondjam el, mi volt köztünk, mert gyermeket terveznek és nem tudja, mit tegyen, bele merjen-e vágni egy ilyen férfival. Illetve sok mindent elmondott erről a férfiről, akibe én már beleszerettem sajnos... Elmondta, hogy már régóta nyomozgatott utána és nemcsak velem voltak titkos találkái és üzenetváltásai, hanem még minimum másik 2 nővel is. Ezeket hallva nem tudtam tovább tagadni, mi volt köztünk. Mint kiderült, elég csúnya szavakkal illetett, mikor rólam beszélt a barátnőjének, bár ez lehetett amiatt is, hogy próbálta azt sugallni, hogy nem akar tőlem semmit. A barátnője végül megbocsátott neki, mert a férfi visszakönyörögte magát arra hivatkozva, hogy őt szereti és tőle akar gyereket, és azt mondta, bár először mindent tagadott, de a végén mindent bevallott neki rólam is meg a másik két nőről is, akivel csalta. Én még 2 üzenetet küldtem ezután neki, amiben leírtam, hogy nagyon fájt, ahogy rólam beszélt a hátam mögött és amilyen sértő szavakat használt és hogy nagyot csalódtam benne amiatt is, hogy elhallgatta, hogy menyasszonya van. Erre azt a választ kaptam, hogy soha többet ne keressem és hogy egy egész életre elég volt belőlem. Utólag tudom, hogy már ezt a két üzenetet sem kellett volna megírnom, egyszerűen csak ki kellett volna lépnem onnan, ahol már semmi keresnivalóm.
A barátommal ezek után már nyilván nem folytattuk tovább a kapcsolatunkat, bár ő még hajlott volna rá, és csupán gondolkodási időt adott, de én ezt már egyáltalán nem akartam folytatni. A fő problémám az, hogy nem tudom ezt a férfit elfelejteni, mindig szomorú vagyok, nem tudok örülni semminek sem, minden gondolatom körülötte forog, mindig a múltban élek, a találkozóinkra gondolok, hogy mennyire boldog voltam akkor. Úgy érzem, egyedül csak az tenne
boldoggá, ha legalább baráti vagy ismerős szinten kapcsolatban lehetnék vele. Nagyon fáj ez, hogy egy életre elege volt belőlem. De tudom, hülyeség lenne megint keresnem, csak magamat járatnám le még jobban. Mindent megteszek már, hogy ne ő járjon a fejemben, de ha egyedül maradok, rögtön ezek a gondolatok jönnek és a mi lett volna ha... (ha nem lett volna menyasszonya, ha nekem nem lett volna barátom, ha pár évvel korábban találkozunk, mikor mindketten egyedülállóak voltunk stb.) Mindig magamat vádolom, hogy ha nem nyomultam volna ennyire, ha nem kerestem volna, amikor hetekre eltűnt, ha nem hisztiztem volna, mikor nem jött össze a találkozó, ha csak hagytam volna, hogy ő keressen, amikor akar, ha utólag, miután minden kiderült, nem írtam volna meg azt a 2 üzenetet, akkor most nem így váltunk volna el, hogy egy életre elege volt belőlem.
Nagyon fáj, hogy ezt írta, úgy, hogy 2 héttel azelőtt még azt beszéltük, hogy milyen jó lenne ismét találkozni. Úgy érzem most, hogy már senkibe nem tudnék szerelmes lenni, mert mindenkiben őt keresném. És úgy érzem, már én sem kellek senkinek, kinek is kellene egy szomorú nő. Hiányzik, hogy tudjam, mi van vele, hogy beszéljünk. Még most is tőle függök és a múlttól, amikor még tudtuk, mi van a másikkal és néha találkoztunk. Tudom, hogy ez így nagyon nem jól van és már rég el kellett volna felejtenem, sőt bele sem kellett volna kezdeni ebbe. Nem tudom, mit tegyek, hogy ne ezen őrlődjek állandóan. De azt tudom, hogy hiányzik az életemből és fáj, hogy ennyire meggyűlölt.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült és köszönöm a válaszát!
Megrendelem
