Segítséget szeretnék kérni. 10 éves korom óta vagyok zárkózott, nem tudom, hogy miért vagy mi miatt. Azóta mindig vagdosom magam, és ezért megharagudtak rám az osztálytársaim és kiközösítenek. Sőt a némettanárommal meg olyan vagyok, hogy egyszerűen mikor felszólít, nem szólalok meg. Nem tudom, mi hozza ezt ki belőlem. Lehet azért, mert máshogy nézek rá, mint a saját tanáromra, vagy nem tudom. Kérem segítsen! Előre is köszönöm szépen! 14 éves vagyok.

Kedves Sz.Zs.!

Ahogy jövünk ki a kisgyerekkorból, sokunkat mellbevág a rengeteg testi-lelki változás, amin keresztül kell haladnunk felnőtt korunkig. Leveledből az jön át, hogy ezekkel a változásokkal, a sokszor magunk számára sem teljesen átlátható érzelmi káosszal neked valahogy nagyon egyedül kell megbirkóznod. A vagdosás akkor szokott jó ötletnek tűnni, amikor az ember sehogy sem tudja máshogy csillapítani az őt gyötrő belső feszültséget, és nincs olyan társa, barátja, felnőtt támasza, akivel igazán bizalmasan megbeszélhetné a benne kavargó érzéseket.

A kérdés tehát elsősorban az szerintem, hogyan tudnál ilyen szövetségest találni. Szerintem ebben a helyzetben most először felnőtt segítségre van szükséged – jó lenne megkeresni az iskolapszichológust (remélhetőleg van), esetleg keresni a Pedagógiai Szakszolgálatnál vagy Családsegítőnél ingyenesen elérhető gyerekpszichológust. Ő érteni fogja mindazt, amin keresztülmész, és azt is meg fogja mutatni neked, hogy tudja levenni egy csak rád figyelő beszélgetőtárs a téged nyomó súly jó részét a válladról. Másrészt arra is lesz ötlete, – ismerve a helyi viszonyokat – hogy milyen szabadidős tevékenységbe, sportba, kreatív foglalkozásba lenne érdemes bekapcsolódjál, hogy hozzád hasonló érdeklődésű társakkal találkozva oldódjon a zárkózottságod.

Vigyázz magadra, szurkolok neked! Kiss Kinga