46 éves nő vagyok,februárban múlt egy éve, hogy megismerkedtem jelenlegi párommal. Komoly, odaadó, figyelmes ferfinak ismertem meg. Mivel nem vagyunk annyira fiatalok,s mindketten túl vagyunk egy hosszú távú rossz kapcsolaton, ezért komolyan gondoltuk a kapcsolatunkat. Elvarázsollt a figyelmessége, a szeretete, hamar belészerettem, számomra ő volt a nagy Ő! Ezért 6 hónap után meg is tettem a szükséges lépéseket, hogy együtt lehessek életem szerelmével. Mivel őt helyhez kötötte a munkája, igy nekem kellett hozzá költőznöm, felmondtam munkahelyemen, ahol 10 és fél évig dolgoztam, otthonom otthagytam a 20 éves fiammal.

Nehéz időszak jött, megismerni egy várost, ahol csak átutazóban voltam... munkahelyváltás... S kezdtem érezni, hogy hanyagol, szóvá is tettem, de semmi változás, s a gondok akkor kezdődtek, amikor elmentünk a boltba, minden valamirevaló nőt megbámult, bárhová mentünk is, nagyon fájt, kérdeztem tőle, nem vagyok elég jó? Mondtam, nem vagyok féltékeny, de ezzel megalázol, a reakciója: kiabálva mindent tagadott. Azóta sem járok vele sehová. Egy alkalommal fürdött s a telefonját nem vitte magával, belenéztem s a lélegzetem elállt. A szexpartnerkereső oldalakat böngészte hetek óta, s bizonyos nőkre többször rákattintott, kérdőre vontam, nem gyözött sajnálkozni. Könyörgött, hogy szeret, nem kell neki soha más.
Megpróbáltam túltenni magam, de éreztem, hogy nem szabad bízni benne. Mint minden kapcsolatban, nálunk is voltak s vannak kisebb viták, csak az a baj, hogy mindketten makacsok s pukkadósak vagyunk, ezért volt, hogy napokig nem beszéltünk.

Február s márciusban azt tapasztaltam s éreztem, hogy élvezi, ha nem beszélünk, sőt nagyképű, lekezelő. Furcsa volt, s nagyon fájt, kezdtem érezni, valakije van. Három műszakban dolgozom, ezért úgy gondoltam, ha éjszakás leszek, itthon hagyom a telefonom s bekapcsolom a hangrögzitőt. Így is tettem,  két egymást kővető nap. 10 órát rögzitett, az első nap semmi furcsát nem hallottam azon kivül, hogy pornózott s maszturbált, második nap viszont pokol volt végighallgatni. Felhívott egy szexközvetitőt s keresett egy bizonyos nőt, mire mondták neki, csak holnap lesz benn, ezért másnapra este 9-re lefoglalta, remegtem, zokogtam, őrülten fájt, elmondtam neki mindent, sirtunk, zokogtunk mindketten, azt mondta, nem tette meg, nem tudna megcsalni, s hogy nem akar elveszíteni, én sem őt, mert mindent ő jelent nekem, ezért megbeszéltük, túllépünk rajta, s segit feldolgozni. Eltelt pár nap, talán egy hét, mintha súgta volna valaki, hallgassam meg az első napi felvételt még egyszer, igy is tettem, minden porcikámmal remegtem, de meghalgattam, ekkor is felhivta a szexközvetítőt s két nőt rendelt, abból az egyik domina, s hozzá kell tegyem ezek a k..... 20 évesek, ezeket a tündéreket másnapra este 9-re rendelte, tehát amikor másnap kitettem a telefont, ő már ezeken túl volt. Ismételten zogogva elővettem, de ugyancsak azt mondta, nem csalt meg, nem tudta volna megtenni. Ez volt márciusban, azóta gyötör a kín, lefogytam, őrülten szenvedek, rengeteget sírok, összetörte az álmaim, a szivem, a lelkem, nem bízom benne. Kérem, mondja meg nekem, milyen ember az ilyen?? Lehet még közös jövőnk?? Lehetünk mi még boldogok?? Adjak esélyt magunknak úgy, hogy nincs bizalom?? Válaszát
nagyon várom. Köszönöm. Tisztelettel:Marcsi

Kedves Marcsi!

Levele alapján azt feltételezem, hogy párja olyan problémában szenved, ami miatt nem képes ellenállni, megálljt parancsolni felfokozott szexuális késztetésének. Egyesek ezt egyfajta kényszerességként írják le, ami magatartászavarhoz vezet. Az erotomán emberekre jellemző a szexuális partnerek gyakori váltogatása, a prostituáltakkal folytatott szexuális viszony, a telefonos vagy internetes szexuális szolgáltatások, pornográf anyagok használata, mazochista vagy szadista jellegű szexuális kapcsolatok létesítése. (Vagyis mindaz, amit Ön is felsorolt levelében.)

Olyan írással is találkoztam már, ami szerint a felsorolt viselkedési formák tünetként értelmezhetőek, vagyis az egyén valamilyen belső konfliktus, krízis elől menekül az eltúlzott szexualitásba. Ugyanitt megjegyzik, hogy ezek az emberek a legtöbb esetben párkapcsolatban, házasságban élnek, s „mániájuk” hatalmas szorongást okoz önmaguk számára.

Érdekes, hogy az erotománia (amennyiben ez a kifejezés valóban létezik) tünetei megfeleltethetők a szexuális devianciának (a normálistól eltérő, másokat, vagy önmagát veszélyeztető viselkedésformáknak), a mai pszichológiai és pszichiátriai gyakorlatban nem jelenik meg betegségként, ennek megfelelően kezelési útmutatást sem találunk rá.

Mi az, amit tehetnek? Üljenek le együtt, és beszéljék meg, mit jelent Önöknek a kapcsolatuk! Ha a párja beismeri, hogy a viselkedése felett a legtöbb esetben nem érez kontrollt, úgy érzi, nem tud uralkodni a vágyai felett, és ezt szorongással tölti el, akkor érdemes megtenni a következő lépést, és vagy a háziorvoshoz, vagy pszichológus szakemberhez fordulni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila