Éjszakánként a fejemet csapkodom a párnámba egészen kicsi korom óta. Most 25 éves vagyok és aggaszt, hogy még mindig ezt csinálom. Régen ringattam is magamat hozzá, sőt ébren is csináltam mind a kettőt. Mára már elalvás előtt nem csinálom, de alvás közben továbbra is. Utánaolvastam és kikötöttem az önringatás fogalmánál. Aggaszt, hogy minden cikk csak gyerekekről szól, és senkit sem ismerek, aki ilyen idősen, mint én, még mindig önringat. Nem tudom, mi lenne, amivel változtathatok ezen, és attól tartok, hogy ha még hosszabb távon is ez így marad, esetleg nem tesz jót a nyakamnak, fejemnek, ki tudja még minek. Nem mellesleg lelkileg sem könnyű. Jó lenne tudni, hogy mi ez, miért csinálom. Rossz érzés, hogy csak találgatok és hogy tényleg senkiről nem hallottam még, hogy ilyen idősen ezt csinálná.

Kedves Sára!

Aggodalmát megértem, hiszen az önringatást a leírások általában a gyermekkorban jelentkező ritmikus motoros rendellenességek közé sorolják. Bizonyára ezen leírások olvasása közben találkozott azzal, hogy a tünetek többnyire 1 éves korig maradnak fenn, ám ha ezt követően is megfigyelhetőek, akkor az ok valamilyen mentális zavarban keresendő.

Nem gondolom, hogy az Ön esetében is azonnal valamilyen mentális rendellenességet kellene feltételeznünk, inkább arra gyanakszom, hogy olyan rögzült szokásról beszélünk, ami kényszeressé vált. A kényszercselekedetek többnyire a szorongásos állapotok, a stresszhelyzetek levezetésére szolgálnak, vagy (rögeszmékként) éppen azok elkerülésére irányulnak.

Számos esetben elengedő néhány véletlen egybeesés ahhoz, hogy a szokás rögzüljön és kényszeressé válljon. (Pl. korábban néhányszor tapasztalta, hogy a ringatás, a feje csapkodása során kevésbé érezte magát feszültnek.)

Amennyiben valóban kényszercselekvésről van szó, akkor azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy megfelelő terápiát alkalmazva az önringatások száma csökkenthető, vagy teljesen megszüntethető.

A pontos lelki okok feltárását és a terápiát azonban kizárólag képzett szakember végezheti.

Nincs miért szégyenkeznie, bátran kérjen segítséget!

Üdvözlettel:
Herceg Attila