Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy 4 éves kisfiam olyan dolgokat talál ki, ami nem igaz, és ezt idegen embereknek is mondja. Leírom az utolsó és számunkra elég szomorú történetét. Az egyik este apukája lefektette az ágyába aludni, majd kiment és bezárta az ajtót, és a gyermek bent maradt a szobában teljes félpercig, mert utána felkelt és a sötét szobában megbotlott a szőnyegében és beütötte a  szeme mellett, persze mondanom sem kell, reggelre úgy nézett ki, mint akinek bevertek egyet. Az óvodában másnap reggel azt mondta, hogy apa ellökte. Apa amikor ezt meghallotta, teljesen kiborult, mert még a fenekére sem csapott sohasem. Mérges szokott lenni és rá is kiabál, de bántani sosem.
Szörnyűbb, hogy külföldön élünk, a gyermek kétnyelvű, de franciául még csak most 2 év után kezdett el elég jól beszélni, így azt sem tudjuk, mit érhettek és mit nem az óvónők, nem értjük, miért mondott nekik ilyet, amikor megkérdeztük tőle, azt mondta, hogy ő csak viccelt.
Mi lehet ennek az oka?
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Rita!

Négyévesen a valóság és a fantázia közötti határvonal még elég képlékeny, így az ekkora gyerekek történeteiből sokszor eleve érdemes gyököt vonni, mert a pillanatnyi érzelmek, vágyak, fantáziák át- meg átszövik élménybeszámolóikat (felnagyítanak vagy elhagynak motívumokat, meseszerű elemek kerülnek be, saját szerepük felértékelődik, stb.). A valóság ilyetén torzításait nem érdemes még morális alapon megítélni, hiszen hatásmechanizmusukat tekintve nem azonosak a valódi hazugságokkal.

Visszakérdezéskor egyébként azt tapasztalhatjuk, hogy a kisgyerekek sokszor a legnagyobb átéléssel képesek állítani a legnagyobb sületlenséget is, hiszen számukra adott pillanatban az a szubjektív valóság. Máskor meg az az ember érzése, hogy ugyanazzal a kettős tudattal vannak jelen ezekben a sztorikban, mint mikor kínálják ugyan a homoktortát, de furcsállnák, ha a felnőtt tényleg megkóstolná – mesélik a tényleges valóságról leáagazó történetet, ugyanakkor képesek a felnőttel való összekacsintásra, s annak lejelölésére, hogy részben fiktív terepen mozognak.

Akármelyik is a helyzet a jelen esetben, akár tudatosan, akár teljesen tudattalanul, de mintha az apa-fia kapcsolat tesztelése zajlana. Érdemes lenne a férjével végiggondolni, mi miatt jelennek meg ilyen tartalmak fia fantáziájában, hogyan állnak ketten az indulatkezeléssel, hogyan szokott Ön beavatkozni kettejük konfliktusába, remélhet-e esetleg kisfiuk ezekből a helyzetekből egy kis plusz anyai gondoskodást, stb. Az is felmerülhet, hogy esetleg több igénye volna kisfiuknak közös apa-fia időtöltésre.

Az óvodai terepen pedig érdemes lenne tisztázni a konkrét esetet, és beszélgetést kezdeményezni a pedagógusokkal, hogy általában hogyan látják a kisfiuk beilleszkedését, társas kapcsolatait. Az is előfordulhat ugyanis, hogy a nyelvi nehézségek miatt a plusz-figyelemért való küzdelem során kerülnek drámai elemek a bent mesélt történetekbe.

Üdvözlettel – Kiss Kinga