Elnézést kérek, hogy nem helyes a magyar írásom. Van két gyermekem, egy 10 és egy 8 éves fiú. A nagyobb gyerek a probléma. Amikor elkezdte az óvodát, nem beszélte a magyar nyelvet - mi nem vagyunk magyarok. Akkor kezdett agreszíven
viselkedni: harapás, vagy tönkretette másnak a játékát (amit épített). Azt vettük észre, hogy nagyon irigy, ez miatt kezdtünk járni a  nevelési tanácsodóhoz. Ott jártunk egy ideje, és az volt a eredmény, hogy egy nagyon okos gyerek, ezt a óvónéni is mondta, tetszik neki a matematika, de igen féltékeny, és kell sokat dicsérni őt. Próbáltunk mindent megtenni, hogy javuljon a viselkedése. Egy ideig jó volt, utána újrakezdte. Elkezdte az iskolát és nem tudott barátkozni. Itthon is nehéz volt vele, nagyon öntörvényű, nehezen tartja a szabályokat. Három pszichológushoz jártunk már, egy nagyon okos gyerek, de nagyon öntörvényű. Az iskolában nem agresszív, csak nem tud barátkozni, mert ő mindig okoskodik, és ő akar irányítani. Itthon van a nagy gond vele, velem és az apjával agresszív, de csak akkor, ha nem kapja meg, amit nagyon akar. Nagyon-nagyon csúnyán beszél és nekünk jön, a gond, hogy ezt az ucán is csinája. Féltékeny a kicsi fiúra is, de mindig megmutatjuk neki, hogy
szeretjük őt. Egy normális, rendes család vagyunk, és nagyon fáj, hogy a fiam így viselkedik, nem értjük, mért? Sokat beszélünk vele. Egy nagyon aranyos, szép és nagyon jó szívű gyerek, de nagyon rossz is tud lenni. Nem érti, hogy nem szabad kiabálni, hisztizni az utcán, de itthon se, nem tudom, mért vannak ezek a dühkitörések, mert annyira öntörvényű?

Kedves Anyuka!

Nagyon nehéz egy okos, de öntörvényű gyerekkel. A pszichológusok, akiknél jártak, bizonyára számos kérdést felettek Önöknek, és számos tesztet felvettek a fiával, hogy jobban értsék a fia működését, dühkitörései hátterét. Így ők jóval több információval bírnak, mint én.  A terápiák általában az adott viselkedés hátterének megértésére, illetve annak változtatására irányulnak, vagy magát a viselkedést célozzák meg.

Innen a távolból a viselkedés változását célzó szempontokat tudok javasolni. Érdemes megfigyelni, hogy pontosan milyen helyzetek váltják ki az agresszív viselkedést. Majd a viselkedés következményeit figyelni: ki hogyan reagál, illetve, hogy a fia reakciója mi ezekre. Amennyiben a viselkedést ilyenformán figyelik, talán észre fognak venni olyan pontokat, amin lehet változtatni. Ilyen például, hogy sok gyerek az agresszív viselkedésből fakadó figyelmet éli meg előnyként, és ezért viselkedik így. Ilyenkor az is segít, ha a viselkedést nem követi kiemelt figyelem. Ezek csak ötletek, hiszen nagyon kevés az információm.

Felmerülhet, hogy a viselkedés problémák, a szabálykövetési nehézségek és a barátkozási nehézségek hátterében komolyabb problémák állnak, így a pszichológusi segítség elkerülhetetlen.

Üdvözlettel,

Kovács Réka