Az a problémám, hogy nem tudok elég türelmes lenni a féléves kislányommal. Nagyon sok energiát fektetek abba, hogy minden a legjobb legyen, amit neki nyújtok (igény szerint szoptatom, járunk babaúszásra, mindennap kap tőlem babamasszázst, nem hagyom sírni, mosható pelenkája van, sokat énekelek, mondókázok neki, igyekszem jókat játszani vele, sokat van levegőn, egy szobában alszunk stb). Ezeket szívesen, belső indíttatásból csinálom, de nagyon kimerít. Sajnos nagyon nehéz elaltatni, és ilyenkor van, hogy kikelek magamból, kiabálok, néha csúnya
szavakat használok. Altatáson kívül akkor tudok ilyen lenni, ha tehetetlennek érzem magam vele szemben. Nagyon szeretem, és nem ilyen anyát szeretnék neki. Minden ilyen alkalom után gyötör a lelkifurdalás, és nagyon sajnálom a kislányom. Félek, hogy maradandó sebeket okozok neki. Mit tehetnék, hogy nyugodtabb legyek ezekben a helyzetekben?

Kedves Anyuka!

A szavaiból az tükröződik, hogy nagyon tudatosan, minden energiáját odaszánva neveli, gondozza, szereti kislányát. Ezzel mindenképpen maradandó élményeket ad neki, amelyek építik a személyiségét. Az ő személyisége és jólléte mellett nagyon fontos az Ön személyiségét és jóllétét is figyelembe venni. A gyermek kialvatlansága a szülő kialvatlansága is, és ez minden esetben ingerlékenységhez, impulzívabb reakciókhoz, érzékenységhez vezet. Így elsőre azt javasolom, hogy keresse meg azokat az időket, amikor pihenni, töltődni tud (akár egy 1o perces zuhanyozás, ha épp többre nincs lehetőség), hogy azokban a helyzetekben, mikor a kislánya mellett tehetetlennek érzi magát, akkor el tudja hordozni ezt a negatív élmény, és legyen ereje próbálni a lehetőségeket - most éppen az elaltatásban.

A másik dolog, ami segítséget nyújthat Önnek, ha megérti kislánya sírását: ezzel nem idegesíteni akarja, nem direkt csinálja, hanem egyszerűen valami nagyon nem jó neki, és ő is tehetetlen. Előfordul, hogy ez egy olyan dolog, amin egyszerűen nem lehet segíteni: pl. fáj az ínye, és emiatt nem tud elaludni. Ilyenkor nem is feltétlenül az a cél, hogy ne sírjon, hanem az az élménye, hogy Ön képes megtartani őt, átvenni kicsit a rossz érzéséből, hiszen ő megnyugszik az Ön karjai közt kicsit, miközben Ön idegesebb lesz. ILyenkor próbáljon meg kicsit agyból, kognitívan, gondolati szinten reagálni, és elhinni, hogy ez a babának jó,hogy Ön ott van. És még egy bátorítás: ezeknek a nagy részét a gyerekek kinövik. Az idő előrehaladtával fejlődnek abban, hogy elviseljenek dolgokat, és egyre kevésbé lesznek kiszolgáltatottak saját aktuális érzéseiknek, főleg, ha a gondozójuktól azt tapasztalták, hogy el lehet viselni a rossz érzést, és van vége, van remény.

Harmadik gondolat, hogy el kell fogadnia, hogy nem tökéletes. Senki sem az. Elég jónak kell lenni, nem tökéletesnek. A legjobbra törekvés nagyon jó dolog, és fontos motiváció, egészen addig, amíg nem megy át túlzott elvárásokba és kritikába önmaga felé. Amikor olyan dolog történik, ami nem a legjobb, vagy nem úgy tervezte, akkor vissza tudja jelezni, le lehet reagálni. Ezt egy ilyen pici babának is meg tudja már tenni, mert megérti a maga szintjén. “Most azért kiabáltam, mert már nem tudom, mit tegyek, és tudom, hogy jobb lenne, ha mindketten aludnánk már”. Ezzel kifejezi, megérti, elfogadja a saját viselkedését. Így tud hiteles maradni, és ehhez a valódi, nem tökéletes anyához lehet a legjobban kötődni egy nem tökéletes babának. A saját érzései kifejezésével ráadásul általában nyugodtabbá válnak az emberek, ami meg segíti az elalvást, vagy bármiféle együttműködést, megnyugtatást.

Ha ezen a pár vonalon elindul, és megértő lesz önmagával és gyermekével szemben is, akkor együtt fognak fejlődni a helyzetben és erősödik a kötődés is.

Üdvözlettel

Standovár Sára