19 éves vagyok, a párommal 14 év van köztünk, 33 éves. 2 éve vagyunk együtt. Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a kapcsolatunk elejétől fogva úgy érzem, nem vagyok elég jó neki, soha nem fogok annyit érni neki, mint az exe. Az első fél évünk arról szólt, hogy mindenben az exéhez hasonlított, nem volt olyan mondata szinte, amit ne úgy kezdett volna, hogy "az exem" vagy "az exem anyja", ezt így csinálta, ezt mondta stb... Rengeteg vitánk volt emiatt, nem akarta megérteni, hogy bánt vele. Majd elegem lett és mondtam, hogy ha továbbra is beszélni fogvelük, tartják a kapcsolatot, engem felejtsen el. Ekkor megígérte, hogy többet nem beszél velük és róluk sem, mert engem szeret. Meg is írta nekik, de nem sikerült felfogniuk, csak pár hónapig... továbbra is írogatnak neki, hívogatják. Amikor kiakadok, akkor azt mondja, nem lesz bunkó és beszélget velük, és hogy elege van belőlem, mert betegesen féltékeny vagyok és nincs önbizalmam. Ami egyáltalán nem így van. Én úgy látom, a múltat nem lehet a jelenben élni, vagy el kell engedni, vagy vissza kell menni hozzá. Én képtelen vagyok így létezni mellette, teljes értékűnek érezni magam. Nagy hullámvölgyeket élek meg belül. szerintem nem normális dolog,hogy a feléjük érzett "kötelék", hála felülírja a felém érzett szeretetét. 3 éves kapcsolata volt az exével, én viszonylag hamar kerültem képbe. Mit tanácsol mit tehetnék? Szakértői szemmel hogy látja?

Kedves Réka!

Biztosan nem véletlenül kezdte azzal a levelét, hogy 14 év korkülönbség van Önök között. Azt látom, hogy több olyan tényező van ebben a kapcsolatban, ami erősíti a félelmét, bizonytalanságát. Tizennégy év nagyon sok idő, hiszen a párja már a saját szakmájában sikeres, megbecsült személy lehet, míg Ön csak most fejezte be a középiskolát. Az egzisztenciális különbségek, az élettapasztalat különbségei mind azt erősítik, hogy ő a domináns fél, aki mindemellett még egy bizonytalanságot emel a kapcsolatba: összehasonlítja a volt párjával.

Míg párja azt üzeni, hogy Önnek elég magabiztosnak kellene lennie a körülmények ellenére, számos pszichológiai vizsgálat igazolta, hogy a környezet számos módon hat ránk, szinte függetlenül a személyiségünktől.

Azt gondolom, érdemes lehet a párjának visszajelezni, hogy mit él át ebben a kapcsolatban. Nem feltétlenül rögtön azt kérni tőle, hogy ne beszéljen a volt párja családjával, hanem elmondani neki, hogy teremt bizonytalan hangulatot a viselkedésével. Hogy gondolja át, mit szeretne azért tenni, hogy Ön jól érezze magát ebben a kapcsolatban. Az a tapasztalatom, hogy a volt párral történő kapcsolattartást is lehet úgy intézni, hogy a mostani kapcsolat ne sérüljön.

Próbáljon meg az érzéseiről beszélni, és figyelje meg, hogy ez hogy hat a párjára. Ez a későbbiekre vonatkozóan is fontos információ lehet.

Üdvözlettel,

Kovács Réka