Tartós párkapcsolatban élek több mint 6 éve. Párom szüleinél lakunk. 18 évesen továbbtanulás céljából messzire kerültem, itt ismerkedtem meg apárommal, és azóta vagyunk együtt. Nagyon intenzív volt a kapcsolatunk első fele, igazából addig, míg mind a ketten tanultunk. Rengeteget jártunk mindenfelé, programokat szerveztünk. Miután befejeztük az iskolát, ő azonnal el is helyezkedett, nekem nem sikerült, csak jóval később. Nem volt belőle vita, viszont a közös programok egyre kevesebbek lettek. Egy faluban élünk, amit nagyon szeretünk mind a
ketten, viszont kimozdulni nagyon nehéz bárhova is. A faluban egy barátom van, akit miatta ismertem meg. Neki természetesen több.
A szex közöttünk már évek óta nem működik, ő szeretné, én nem. Eleinte nagyon jó volt vele, később önzővé vált, sose kaptam meg, amire vágytam, ellenben ő elvárta, ezért egyre kevésbé kívántam, az utóbbi másfél évben pár havonta megyek bele, de azt sem kívánom. Úgy érzem, nem törődik velem, természetesnek veszi, hogy itt vagyok vele és itt is leszek mindig. Nem törődik semmivel és senkivel. Nem törődik a háztartással. Már én is dolgozom, segítek a szüleinek (jó kapcsolatot ápolok velük). Ellenben ő semmit nem tesz a háztartásban, ha szóvá teszem, leszid.
Nem érzem nőnek magam mellette, inkább csak egy gépnek, aki azért van, hogy őt kiszolgálja. Nem önálló, nem tud magának még munkába ételt sem tenni, sőt elvárja, hogy más tegyen mindent helyette. Legszívesebben a házból se engedne ki, ha tehetné.
Nem tudom, meg akarom-e menteni a kapcsolatot, nem tudom, mitévő legyek. Nem tudom, miért lett ilyen. Ő a közös jövőt tervezgeti, én viszont nem tudom, mit tegyek. Mi történt a kapcsolatommal?

Kedves Zsóka!

Csak a leglényegesebbet emelem ki leveléből: beszűkült élettér, szinte a nullával egyenlő baráti kapcsolatok, működésképtelen szexuális élet, kiszolgáltatottság. Ön szerint ezek jellemeznek egy harmonikus párkapcsolatot? S mindezek megváltoznának a (közös) jövőben?

Úgy gondolom, elég gyorsan és egyszerűen tud válaszolni ezekre a kérdésekre.

Természetesen hosszasan lehetne boncolgatni, hogy mi vezetett idáig, ahogy egy összetört vázát is lehet naphosszat nézegetni, s töprengeni azon, hogyan is eshetett le az asztalról, ám attól abba nem kerül újra virág, s ha a szilánkokat nem söpörjük össze és nem dobjuk a szemétbe, akkor bele fogunk lépni, és megsérülünk.

Persze most meglehetősen képletesen írtam, de próbálja a fentieket behelyettesíteni önmagával és a kapcsolatával. Ha marad, tovább sérül. Nem a párja fogja Önt megsebesíteni, hanem közös megegyezéssel lesz egyre védtelenebb. Ezt szeretné?

Üdvözlettel:
Herceg Attila