Lassan 22 éves leszek, 3 hónapja szakítottam a barátnőmmel. Ez egy 4 és fél éves kapcsolat volt (az első, és az egyetlen eddig). Nagyon jó volt, nagyon szerettük egymást, 101 százalékig megbíztunk egymásban, de sajnos nem beszéltük meg a problémákat, és a szerelem meghalt, nagyon hosszas vívódás után véget vetettem a dolognak. Tulajdonképpen békében váltunk el, azt mondanám, hogy jó barátok maradtunk, nagyjából 1-2 hetente beszélgetünk is (nemcsak "hogy vagy? - jól."). Egy ideig még bennünk volt, hogy talán újrakezdenénk, de aztán bevallottuk egymásnak, de főleg magunknak, hogy ezt egyikőnk sem szeretné. Kb. 3-4 hete kezdtem el úgy érezni, hogy kilábalok az iszonyú szomorúságból, kezdek magamhoz térni. Van is egy másik lány, nagyon tetszik, bár még személyesen egy szót sem beszéltünk, belement, hogy találkozzunk (még nem jött össze), és nagyon várom már. DE az exem 3 napja kirakott pár képet a legnépszerűbb közösségi oldalra az új barátjával. Semmi extra, csak egymás mellett vannak, meg kézen fogva, stb. Ezt mikor megláttam, olyan érzés volt, mintha mellkason lőttek volna, rá sem tudok nézni a képre, és azóta csak ezen jár az agyam. Eddig, ha valamiért szomorú voltam, megkerestem a probléma gyökerét, és utána kerestem egy racionális megoldást. De ez most más, most a lelkem mélyén az egyetlen, amit akarok, hogy Neki ne legyen senkije. Ez egy borzasztóan önző, és semmiképp sem racionális dolog, tudom, és sosem éreztem még csak hasonlót sem. Sosem voltam igazán irigy senkire, féltékeny sem, míg együtt jártunk. Őszintén kívánom neki, hogy legyen boldog, de nem tudom elfogadni, hogy mással van, pedig én már tényleg nem akarok tőle semmit. Miért érzem ezt, és mit tehetnék ellene?

Kedves Bence!

Mielőtt rátérnénk a tényleges „megoldásra”, engedje meg, hogy tegyek egy észrevételt. Azt írja, maximális bizalom volt kettejük között, ugyanakkor nem osztották meg egymással a problémákat, azokat nem beszélték meg. Számomra ez a két dolog meglehetősen ellentmondásos. Ugyanis ha valóban erős és kölcsönös bizalmon alapszik egy párkapcsolat, akkor abban is bízni lehet, hogy a felmerülő gondokat képesek együttes erővel megoldani – ehhez azonban azokat őszintén ki kell teríteni. Ha nem merem elmondani a problémáimat a másik számára, akkor sem benne, sem a kapcsolatunkban nem bízom igazán. A dolog megfordítva is igaz: ha képesek vagyunk nyíltan megbeszélni a gondjainkat, az jelentősen erősíteni fogja az egymás iránt érzett bizalmat.

Sajnos a közösségi oldalak nem csupán elősegítik a kapcsolattartást, hanem számos esetben kellemetlenségekhez is vezethetnek. Ezzel persze nem beszélek egyik oldal vagy alkalmazás ellen sem, inkább arra helyezem a hangsúlyt, hogy élni kell a virtuális lehetőségekkel és tudni kell ésszerűen használni azokat. Radikálisnak tűnhet, de úgy gondolom, ebben az esetben a megoldás az, ha törli az ismeretséget a volt párjával, vagy legalább ideiglenesen letiltja azt, hogy hozzáférhessen a profiljához.

Most már Ön is érzi, hogy a korábbi érzelmek, valamint a szakítás által szerzett sebek még nem múltak el nyomtalanul. Minél inkább próbál visszakapaszkodni a múltba (ami már nem létezik!), minél többször kerül kapcsolatba korábbi partnerével, annál inkább feltépi a sebeket, és újra az egymásnak ellentmondó érzelmek viharába kerül.

Éppen ezért azt tanácsolom Önnek, hogy szorítsa vissza az érintkezési lehetőségeket, és akár törölje a kapcsolatot, vagy használja a letiltás lehetőségét.

Ezzel kapcsolatban ajánlom figyelmébe a következő cikket: http://mipszi.hu/hir/150618-ne-leskelodj-exed-utan.

Üdvözlettel:

Herceg Attila