Kedves Attila! Az én problémám elsősorban párkapcsolati, megrekedtem ezen a téren. 29 éves vagyok és 4 éve nem tudok tartós társkapcsolatot kialakítani. Előtte 5 évig voltam kapcsolatban, ami végül teljesen tönkrement, elsősorban nekem köszönhetően, mert túlságosan leterhelt a családom (édesanyám betegsége majd halála, édesapám máig tartó depressziója). 7 évig jártam pszichoterápiába, de valahogy a párkapcsolati gondokat nem sikerült mégsem feldolgoznom. Még mindig nem érzem koromhoz illően elég autonómnak és erősnek magam. Így végül otthagytam a terapeutám, mert intellektuálisan hiába értettem, ahogy analizálja a kudarcaimat, érzelmileg nem sikerült feldolgoznom, amiket mondott. És ettől csak még inkább elbizonytalanodtam, selejtesnek éreztem magam, összezavarodtam.

A férfiak vonzónak tartanak, de én nem tudom őket egy bizonyos pontnál tovább közelebb engedni magamhoz. Félek, szorongok azok közelében, akikhez én is vonzódom. Legbelül nem akarom, hogy megismerjenek igazán. Ennélfogva azok, akik érettek, jó érzésűek, nem tudnak hozzám közel kerülni, viszont akik erőszakosak, önközpontúak, megérzik a félénkségem, elcsábíthatóságom, és ki is használják. Én meg hónapokig küzdök egy ilyen csalódás után, hogy megemésszem a történteket. Az önértékelésem, önbecsülésem sajnos még mindig alacsony, nagyon hajlamos vagyok szorongani, depresszióba zuhanni, másoktól függeni, érzelmeimet nagyon nehezen tudom kimutatni, gyomorpanaszaim vannak, pajzsmirigyzavarom, a gyerekkorom óta tapasztalt tenyérizzadásom semmit sem csökkent 7 év terápia után sem. Ahogy idősödöm, egyre csak erősödik bennem az alkalmatlanság, életképtelenség érzése.
A kérdésem az lenne, hogy Ön milyen módszert ajánlana az esetemben? Pszichiáter? Csoportterápia? Hipnózis?
Előre is köszönöm válaszát!
Anna

Kedves Anna!

Tudnia kell, hogy a pszichológusok, terapeuták módszerei nem véletlenül különböznek egymástól. Az alkalmazott terápiát nem csupán a kliens problémái, hanem a terapeuta irányultsága is jelentősen meghatározza. Azt pedig mind a kliensnek, mind a szakembernek el kell fogadnia, hogy nem minden pszichológiai irányzat, s ebből fakadóan nem minden orientáltságból eredő terápia jelent valóban hatékony megoldást minden problémára.

Sajnos a hosszú időn át tartó terápia sem feltétlenül a siker záloga. Emellett pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a kliens környezete, valamint a vele történő események is jelentős hatással bírnak: a nem megfelelő, nem támogató környezet, valamint az esetleges újabb traumák szerepet játszhatnak a visszaesésben.

Az Ön esetében tekintettel kell lenni a fennálló egészségügyi problémákra is. A pajzsmirigyzavarhoz társulhatnak egyéb pszichés rendellenességek, ugyanakkor ha a terapeuta (adott esetben pszichiáter szakorvos) úgy véli, hogy gyógyszeres kezelés is szükséges, akkor a pajzsmirigyhormonok megváltozott szintje miatt a terápia is rizikós lehet. Éppen emiatt óva intem a pszichiátriai kezeléstől.

Mielőtt ismét szakemberhez fordul, érdemes célzott vizsgálatokat végezni, hogy megtudhassuk, gyomorpanaszai mögött áll-e organikus ok.

A hipnózis kiváló módszer arra, ha viselkedésváltozást szeretnénk elérni, illetve ha a tudatalattiban tárolt emlékekkel szeretnénk dolgozni. Így alkalmas lehet arra, hogy problémáinak hátterét a terapeuta feltárhassa, és a hozzáfért tartalmakkal munkához lásson.

Ha kimondottan az önismeretét és önbizalmát szeretné javítani, akkor a csoportmunka is megfelelő módszer lehet. Érdemes önismereti trénereket felkeresni, akik egyénekkel és csoportokkal is foglalkoznak.

Levele alapján engem leginkább a szüleivel való kapcsolata foglalkoztatna. Milyen volt a viszonya az édesanyjával, hogyan érzett akkor, és hogyan érez most iránta, illetve az édesapja iránt? Milyen légkörben nevelkedett, milyen mintázat alakult ki? Mi az, ami felnőttként falakat emel Ön elé?

Nem tudom, hogy korábbi terapeutájával beszéltek-e ezekről, ám úgy gondolom, ezen a vonalon lenne érdemes elindulni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila