2011 után kezdődött, előtte nem volt ilyen a helyzet. Úgy kezdődött ez a történet nálam, hogy dolgoztam egy nagy áruházban, ott a főnök teljesen kikészített, folyamatosan táppénzen voltam, ugyanígy a volt kollégák is (volt, aki 4 nap után lelépett, mert nem bírta a főnök terrorizáló stílusát elviselni). Végül felmondtam, azóta nem tudok semmilyen helyen megmaradni. Ha olyan történik, ami számomra sértő, vagy megaláznak, vagy nem a megállapodásnak megfelelően kell dolgoznom, olyan is sokszor volt, hogy rosszul lettem, mielőtt elindultam, a wc-ről felállni nem tudtam. Amikor szabadnapos voltam vagy kiléptem onnan, megszűntek ezek a tünetek. Ha nem annyit akar fizetni, vagy a próbamunkát nem akarják kifizetni vagy más meglepetés bukkan fel, vagy konfliktus van, egyből felmondok, mert nincs maradásom. Újabban a kesztyűt is felvettem és próbáltam nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal, de akkor még rosszabb lett a helyzet.
Közösségbe sajnos nem tudok beilleszkedni, én nem szeretem, ha be akarnak csapni, ha meg szólok, kitesznek. Sok helyen megfordultam, ahol még jól is éreztem magam, szerettem bejárni - oda nem kellettem hosszú távra. Voltam ételfutár, csomagoló, diszpécser, raktáros, webshopban termékellenőr. Sajnos a legtöbb gond a hölgykollégákkal van. Külföldön is dolgoztam, ott ilyen körülmények nem merültek fel. Érzem, hogy ez egyre rosszabb. Munkámra panasz sehol sem volt, azt nem tudjak megérteni, hogy nem tudok nyelni, van, ahonnan még a mai napig is keresnek, de ha már a cég reklámját, nevét meghallom, elkap a rosszullét. Mit tud tanácsolni? Mert ez így nem állapot. A pénz kellene, de ez így nem állapot.

Kedves Nikolett!

10 éve nem tud megmaradni egy munkahelyen sem. Levele szerint külföldön nem jelentkeztek a hazaihoz hasonló, a megállapodás be nem tartásából származó konfliktusok. Ennek ellenére ott sem maradt meg hosszabban. Problémái vannak a beilleszkedéssel, a nőkkel, a női kollégákkal való kapcsolattal. Egy munkahelyen, ami viszonylag zárt közösség, a nők általában versenyeznek egymással. A harc a jobb pozícióért, a főnök kegyeiért, a többiek figyelméért, a közösségben való jobb helyzetért folyik. Ebben a harcban a versenyzők nem nagyon válogatnak az eszközökben, simán belefér az ellenfelek kiborítása, megalázása stb. Az egész életünk egy verseny a társadalomban elfoglalt helyért, a javakért, a jó társért stb. Ebben az általános harcban egy kis szelet a munkahelyi verseny, de ugyanúgy meg kell felelni, mint az életért folytatott harcban. Ha alulmarad, akkor nem jut megélhetés, pár és semmi.

Úgy tűnik, hogy ezek a kihívások megijesztik, félelmet keltenek Önben, emiatt eleve vesztesként indul harcba, ami – mint egy önbeteljesítő jóslat – be is jön, és a próbálkozásai rendre kudarccal végződnek. Jó, hogy felismerte, hogy segítségre van szüksége. Javaslom, hogy forduljon pszichológushoz. Addig, amíg jobban megérti kudarcainak okát, érdemes lenne online munkákban gondolkodni, hogy amíg ilyen védtelen, addig ne kezdhessék ki a kollégák. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata