Nem tudom, kinek a beérkező levelei közt fog landolni a levelem, de úgy gondoltam, teszek egy próbát, segítséget, tanácsot kérek. Konkrétan, fogalmam sem volt az elmúlt napokban, hogy milyen lelki eredetű probléma okozhatja a testi tüneteimet: szoruló torok, folyamatos merevség az állkapcsomban, idegesség, étvágytalanság, önértékelési problémák, érdektelenség... Aztán hazajöttem édesanyámhoz.
28 éves életvidám, magabiztos nő vagyok, főiskolán végeztem, és hálisten biztos munkahellyel rendelkezem.  1 hónapja költöztem össze életem szerelmével, elváltam az édesanyámtól, aki születésem óta egyedül nevel, testvérem nincs. Olyanok vagyunk még két jó barátnő, mindennap felhívjuk egymást, mindenről el tudunk beszélgetni, nagyon jó a kapcsolatunk. Sokszor szembe jut, mi lenne, ha nem volna... Az utóbbi időben egyre többet, és ma hirtelen bevillant, talán emiatt vagyok ennyire rosszul lelkiekben, még ha nem is akarom bevallani senkinek. Párom hetente többször van úton - munkájából kifolyólag -, és keveset van itthon. Ilyenkor hazajövök édesanyámhoz, hogy egyikőnk se legyen egyedül. De az új,  közös háztartásunkat szívesen vezetem, igazából erre vártam egész életemben: ne kelljen veszekednem Anyuval, mit hogyan csinálok a konyhában (ugyanis mindketten imádunk főzni, de külön-külön!) Nagyon szeretem az önállóságot, mégis néha lelkiismeret-furdalásom van, hogy édesanyámat itthagytam. Azon gondolkozom, fel kellene keresnem egy szakorvost, hogy ezt az elszakadást valamilyen szinten kezelni tudjam, de nem hiszek a gyógyszerekben. Nos, hirtelen ennyi jutott eszembe, amit el akartam mondani, ha esetleg még információra lenne szüksége, szívesen írok!
Csak egy kérdésem lenne: Létezik erre kezelés? Köszönöm a válaszát!

Kedves B!

Gyakran le szoktam írni, hogy egy összetett lelki jelenséget (különösen abban az esetben, ha fizikai tünetek is megjelennek) nagyon nehéz, olykor szinte lehetetlen feltárni és megérteni néhány sor alapján. Ahogy az Ön levelében is olvasható, érzelmi és testi problémák egyaránt jelen vannak – egyik a másikból következhet. Tekintettel arra, hogy egy korszak lezárult az életében, és egy másik előszobájában áll, érthető, ha olykor bizonytalanság, szorongás keríti hatalmába. Ez új helyzetekben, főleg olyankor, amikor elsősorban magunkra számíthatunk és szeretnénk másoknak megfelelni, gyakran előfordul. Idővel természetesen oldódik, elmúlik. Mindaddig, amíg a testi és lelki tünetek nem súlyosbodnak, gyarapodnak, állandósulnak, vagy bénítóan befolyásolják a mindennapi tevékenységeinket, nincs ok aggodalomra.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem olyan tünetekről van szó, amelyek gyógyszerrel orvosolhatók. Ha úgy érzi, szeretne segítséget kérni, első lépésben érdemes pszichológushoz fordulni. A http://www.mipszi.hu/pszichologuskereso oldalon számos kiváló szakember közül választhatja ki az Önnek szimpatikusat.

Üdvözlettel:
Herceg Attila