Van  egy 3 és fél éves fiunk, aki nem akar/nem tud egyedül aludni! Születése óta külön szobában aludt, és az éjszakákat vagy átaludta, vagy egyszer ébredt, és hívott engem! 2013 szeptemberében megszületett a kistestvére, és bár nagyon figyeltünk rá, ez megzavarta őt! Többször ébredt, kérte, aludjak vele. Megbeszéltük, hogy ott maradok, amíg elalszik, de ez vagy nagyon sűrű volt, vagy nem szólt, csendben átjött, és befeküdt mellém az ágyba! Szép szóval próbáljuk ott tartani az ágyában, de már a férjemmel nagyon fáradtak vagyunk, egész éjjel járkálunk hozzá! Ha vele alszom, egyszer ébred, csukott szemmel hozzám bújik, fülezik, és alszik tovább! Nem tudom, mit lehetne tenni, már gondoltam, veszünk hozzá egy nagyobb ágyat, és felváltva vele alszunk! Ez megoldás? Mit lehetne tenni?

Várom válaszát! Köszönöm! Barbara

Kedves Barbara!

Ha nagyon fáradtak, akkor érdemes kicsit egy ideig lazábban állni a dologhoz. És aztán kijelölni közösen egy kitüntetett időpontot. Névnap, születésnap, tűzijáték stb. jó erre, és megbeszélni vele, hogy onnantól neki a saját ágyában kell aludnia. Addig meg aludjanak, ahogy a legkényelmesebb.

Én általában azt tapasztalom, hogyha mindkét szülőben szilárd az elhatározás, akkor a gyerekek ezt megértik, és felhagynak az „éjszakai műszakkal”. Ha Önökben bűntudat van, ellágyulnak, magyarázzák, miért így és miért úgy, akkor a gyermek ezt általában érzi, hogy itt még lehet keresni valamit. A szelíd határozottság általában be szokott válni.

Hosszú távon nem megoldás a közös ágy, úgy gondolom. Önöket is a könnyebb „megoldás” felé vinné és az ő fejlődését sem lendítené előre.

Ha nem sikerül megoldani önerőből, akkor bátran keressenek fel egy gyermekpszichológust, aki segít abban, hogy jobban lássák, mi is történik a nemalvós helyzetekben. Szeptembertől már mindenki visszajön szabadságról, könnyebben találnak majd segítséget.

Üdvözlettel: Majoros Andrea