1,5 éve élek kapcsolatban. A kapcsolatunk sajnos nem indult a legszebben, mind a kettőnknek volt párja, amikor egy céges rendezvényen elcsattant az első csók. Rá pár hónapra úgy alakult, hogy mindkettőnk ugyanakkor ment szét az akkori párjával, és mi egy hónap múlva már össze is jöttünk. Minden jól működik közöttünk, néha vannak kisebb-nagyobb nézeteltéréseink, mint a legtöbb párnak. Ilyen volt az az eset is, amikor a párom kb. fél éve egyik este bejelentette, hogy találkozik egy lányismerősével. A nevét is említette, állította, hogy már találkoztunk valahol valamikor, de ez nem igaz. Emlékeznék rá, mert elég dekoratív hölgyről van szó. A nők megjegyzik az ilyeneket. :) Én ott akkor kiakadtam és féltékeny lettem. Ennek ellenére ő elment a találkozóra. Azóta nem esett szó erről az állítólagos hölgy barátról. Az utóbbi időben viszont egyre többet nyomkodja a telefonját. Kíváncsi lettem, vajon kivel beszélget ennyit, ezért egyik este belenéztem az üzeneteibe. És akkor megláttam, hogy ott az a bizonyos hölgy ismerős, ráadásul a beszélgetés némítva van. Ez elég gyanúsnak tűnt nekem, ezért beleolvastam a beszélgetésbe. A párom nagyon karizmatikus ember, sokszor talán túlságosan kedves is a lányokkal. Ezt tudtam már az elején is, hiszem egy helyen dolgoztunk, és már akkor szemet szúrt. A beszélgetés alapján ezzel a hölggyel is nagyon bűbájosan beszélget, és visszaolvasva láttam, hogy az utóbbi időben kétszer is találkoztak. Én erről természetesen nem tudtam. Másnap felhoztam a páromnak a dolgot. Nem akartam elmondani, hogy beleolvastam a beszélgetésébe, szégyelltem magam emiatt. Ezért próbáltam finoman körülírni a dolgot. Elmondtam, hogy a minap fél szemmel megláttam, hogy vele beszél, és hogy le van némítva a beszélgetés. Rákérdeztem, hogy mégis miért némítja le? Ő erre azt mondta, hogy azért, mert a múltkor kiakadtam, amikor találkozott vele, és akkor inkább le is némította a beszélgetésüket, hogy ne is lássam és ne akadjak ki megint. Kérdeztem, hogy találkoztak-e azóta, nagy nehezen bevallotta, hogy igen, egyszer fel is ment hozzá. Elmondtam neki, hogy nagyon rosszulesik, hogy titkolózik és hazudozik, hogy hova megy. Rákérdeztem, hogy van-e köztük valami (nem csak fizikai, hanem érzelmi szinten is), azt mondta, nincsen. Ott akkor úgy éreztem, hogy átbeszéltük a dolgot. Mondtam, nem szeretném, hogy titkolózzunk egymás előtt, illetve ha a
hölgy ilyen jó barátja, hogy ennyit beszélgetnek, akkor szeretném, ha majd valamikor bemutatna neki.
Azóta erről az egészről nem esett szó, viszont folyton késztetést érzek, hogy elolvassam az üzeneteit, illetve mikor elmegy itthonról, akkor gyanakszom, hogy most vajon elmondaná-e, ha vele találkozik. Nem szeretném, ha erre az egészre rámenne a kapcsolatunk, mert eddig jól megvoltunk. Féltékenykedni sem akarok folyton, viszont úgy érzem, hogy egy kicsit megrendült a bizalmam benne. Nem tiltom meg neki, hogy más hölgyekkel beszélgessen (nem akarok olyan pár lenni), viszont úgy érzem, hogy neki szüksége van rá, hogy kívülről is folyton kapjon pozitív megerősítéseket. Főleg most, a COVID idején, amikor már egy éve 0-24 össze vagyunk zárva és itthonról dolgozunk. Én eddig nem voltam egy féltékeny típus, sose jutott eszembe, hogy más beszélgetéseibe beleolvassak. Viszont ez az egész titkolózás most nagyon előhozta belőlem, és nem tudom, hogy legyek úrrá rajta anélkül, hogy rámenjen a kapcsolatom.
Megrendelem
