Az  a problémám, hogy 3 éve elvetéltem 16 hetesen, ami miatt magamat hibáztatom, mert először mikor kiderült a várandósságom, nem örültem neki (nem tervezett baba lett volna). Miután megtörtént a vetélés, magamba voltam fordulva, híztam. Majd
"feleszméltem" és tornáztam, egészségesebben élek, étkezem. Egy dolog maradt vissza, hogy könnyen elsírom magam kis dolgokon is. Most kb. 5-6 hónapja szeretnénk babát, viszont nem sikerül. Körülöttem mindenki várandós vagy babája van mostanra már. Nem azt mondom, hogy zavar, csak nem értem, nekünk miért nem sikerül. Ha mindig valaki várandósságát megtudom, hangulatingadozásaim lesznek, nyelési nehézség és fáj a gyomrom. Pár nap, és elmúlik magától egyébként. Ön szerinti szükségem lenne- e orvosra? És ha igen, milyen betegség lehet ez?

Kedves Kérdező!

Megértem, hogy a vetélés miatt magát hibáztatta, mert az elutasító érzésektől ugyan nem megy el a baba, de mégis lehet valami mágikus érzésünk, hogy a mi vágyunk is benne volt. Lehet, hogy összefügg ezzel az érzéssel, hogy még nem esett teherbe, de kicsi a valószínűsége. Az inkább lehetséges, hogy maga a vetélés hagyott hátra valami egészségügyi problémát, ami nehezíti a teherbe esést. 5-6 hónap nem idő a babavárás folyamatában, a dolgok megfelelő együttállása kell ahhoz, hogy a baba megfoganjon.

Most tegye félre kicsit a várakozást, a járványhelyzet miatt jobb lenne várni, míg túl lesz az oltásokon. Addig is építse, fejlessze kapcsolatát a párjával, töltsenek együtt kellemes napokat, mélyítse érzéseiket, vigyenek kalandokat, új élményeket együttléteikbe. A görcsös akarás csak nehezíti az életüket, elveszi a szerelem, a szex szépségét. Most néhány hónapig nincs dolguk a babaprojektben, nem kell lesni a jeleket, számolgatni a napokat. Az idő biztosan segít. Ha elmúlt a járvány, és még nincs babájuk, akkor érdemes kivizsgáltatni magukat, de 6 hónap után még nem kell aggódniuk.

üdvözlettel

bárdos kata