3,5 éves lányunk van, óvodás, nappal szobatiszta. Van egy unokatestvére, 2 éves kisfiú. A két gyerek együtt játszik minden nap 1-2 órát. A lányunk az utóbbi 2 hónapban teljesen utánozza a kisfiút, ruházatban, cumizás, néha a beszédét is teljesen tudja utánozni, néha cselekvését is utánozza, ha nem ő, akkor a kisfiút noszogatja, hogy csináld ezt! Ugyanolyan ruhadarabokért sír,  mint ami a kisfiún van, Ma már a kisfiú bodyját vette fel, de nem lehet becsatolni, és kérte hogy akkor a kisfiúnak se csatoljuk be. És ő kikéri magának, nem nagylány, hanem kisbaba, neki kiságy kell meg bébihinta... Ha a kisfiút pelenkázzák vagy éppen átöltöztetik, ő egy perc és csupaszon van, mint a kicsi. Néha kéri, hogy pelenkát is kapjon napközben, mert ő még kisbaba, azt nem szoktam megengedni. Jó-e, ha engedem ezt az utánzást vagy nem? Én már túl soknak tartom.
Köszönöm válaszukat!

Kedves Anett!

Ez a nagyon intenzív egymáshoz igazodás véleményem szerint pusztán a kicsik szoros kötődésének megnyilvánulása, különösebb veszélyét nem látom a kölcsönös utánzásnak. Kislánya fejlődését hosszú távon nem fogja visszafogni, már csak azért sem, mert az ilyen típusú utánzás egy idő után egy irányba szokott beállni, s a nagyobb gyerek fejlődési vívmányait irigyli el és sajátítja el a kisebb gyerek.

A kettejük közti életszakaszbeli különbség pedig szükségszerűen lazítani fogja ezt a nagyon szoros köteléket, hiszen kislánya napja jelentős részét már az óvodában fogja tölteni, ahol az azonos korú közösségben új barátságokat köt majd. Ettől még az unokatestvérével való szoros érzelmi kapocs megmaradhat, de a jelenlegi kizárólagosság és egymáshoz azonosulás oldódni fog.

Üdvözlettel – Kiss Kinga