A párommal pár hónap híján 17 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk ez idő alatt rengeteg hullámvölgyet megélt, rengetegszer kerültünk a szakítás szélére. Van egy 14 éves gyermekünk. Sokat veszekszünk. Két fő veszekedési témánk: a háztartás a nő dolga, azért nő. A kapcsolatunkban ő a főnök, nincs olyan, hogy egyenrangú a két fél. Ehhez mostanában hozzájön az is, hogy gyűlölködő lett. Gyűlöli a zsidókat, cigányokat, melegeket, nem fideszeseket. A saját anyját is hazaárulónak tartja, mert nem fideszes. Folyton üvölt vele emiatt. Szerintem ez nem intelligens, normális emberhez méltó viselkedés, kommunikáció. Az agresszió agressziót, a vita vitát, az erőszak erőszakot szül. Ezt azonban hiába mondom neki, nem hat rá. Szerinte ez egy háború, s neki joga van ítéletet mondani ezen emberek felett. Én nem vagyok hajlandó "betársulni" ebbe a másként gondolkodók eltiprásába való viselkedésébe. Összeköt a gyerekünk, az anyagiak (hiánya) és még szeretem. Mit lehet tenni? Én nem tudok így élni...

Kedves Tímea!

Párja viselkedése nem egyedülálló, és sajnos egyre gyakoribb. Az utóbbi 20-25 évben sok családot szétszakított a politika, a beszűkült, egyoldalú véleményalkotás. Ezt a fajta viselkedést bátorítja maga a mindenkori politika is. Valószínűleg nem véletlen, hogy kiből lesz elvakultan gyűlölködő, másokat megítélő ember. Vannak, akik azzal lesznek úrrá saját kishitűségükön, önbizalomhiányukon, hogy egy hangos és erős többséghez csatlakoznak, lehetőleg olyanokhoz, akik a hatalomhoz közel állnak. Ettől fontosabbnak, erősebbnek, biztosabbnak érzik magukat. Nemegyszer olyanok térnek erre az útra, akik maguk is valamilyen kisebbséghez tartoznak, akiket kizártak valamiből, bántalmaztak, csúfoltak.

Sokféle nézet megfér egy országban, akár egy családban is, ha nem gondoljuk azt, hogy a mienk az egyedüli igazság. Ha elfogadjuk, hogy másnak lehet más véleménye, akkor akár még vitatkozni is lehet. Szinte mindenkinek vannak előítéletei, de kérdés, hogy ez elindít-e valamilyen támadó viselkedést a megítélt csoporttal szemben. Párja már ott art, hogy nincs benne elfogadás mások véleményével szemben, erőszakosan „térít”. Sajnos nem nagyon van visszaút, nem nagyon várható, hogy párja ismét elfogadó, megértő, másokat is elfogadó ember lesz. Nem valószínű, hogy belátja, valami baj van vele, hiszen hasonlóan gondolkodó barátaitól folyamatosan kap megerősítést, bátorítást mások lebecsüléséhez, megítéléséhez.

A szerelem, szeretet segíthet abban, hogy valameddig kibírja ezt a helyzetet, megpróbáljon hatást gyakorolni párjára. Fontos, hogy megőrizze saját véleményét, és ne engedje, hogy elsodorja a gyűlölet. Ideig-óráig segíthet egy megállapodás, mely kizárja életükből a politikát és az ehhez kapcsolódó véleménynyilvánítást. Hosszú távon nem megoldás, ha sok olyan téma van egy kapcsolatban, amit kerülni kell.

üdvözlettel

bárdos kata