Párkapcsolati problémában kérném a véleményét és tanácsát! 40 éves férfi vagyok, a barátnőm 26 éves nő, egy éve ismertük meg egymást mint barátok. A barátság komoly mélységekbe alakult, úgy értem, ez idő alatt elmélyült, megismertük egymást, legfőképp magánéleti, munkaügyi, családi háttér ügyekben értjük meg nagyon jól egymást, és persze lelkiekben is, mondhatni lelki társak vagyunk, mivel mindketten ugyanazon élethelyzeteken, kudarcokon mentünk át. Az utóbbi idöben többet kezdtem el érezni iránta, és azon túlmenően, hogy testi kontaktus van közöttünk, azaz megfogjuk egymás kezét, simogatjuk a másikat, megöleljük egymást, részemről egyre inkább előtérbe helyeződik a szexuális vágy iránta, amiben valljuk be, semmi kivetni való nincs, de annak ellenére hogy az apróbb testi kontaktusokat megengedi nekem a barátnőm, nem húzódik el, ha megérintem, nem tolja el a kezem, ha megfogom a kezét vagy átölelem, söt oda is bújik hozzám, a szexuális együttlétnek viszont ellene van. A csóktól is ódzkodik és a szexuális közeledésemet ridegen, távolságtartóan fogadja. Már több alkalommal volt rá példa, hogy utazásaink alkalmával egy szobában szálltunk meg, és ő fehérneműben mászkált előttem, úgy, mint aki nem szégyenlős és bízik bennem, de ahogy meglátta, hogy a két ágy úgymond össze volt tolva, rögtön széttolta őket, hogy külön alhassunk! Nem értem, mitöl lehet ez a viselkedése, hogy mig az érintésemet, simogatásomat, ölelésemet elfogadja, kedveskedőnek tartja, addig a testi aktustól és a hozzá tartozó csóktól pedig idegenkedik! Lehet ennek valami a hátterében Ön szerint? Hogyan változtathatnék ezen?

Kedves Tamás!

Ha a párja határozottan elutasítja a szexuális közeledését, amögött minden bizonnyal lelki okok állhatnak, viszont nem kell azonnal megijedni. Az is elképzelhető, hogy csupán időre van szüksége ahhoz, hogy teljes mértékben át tudja adni magát az érzelmeinek és a vágyainak. Ez a jobbik eset, de érdemes figyelembe venni egy másik lehetőséget. Az is előfordulhat, hogy korábban valamilyen traumatikus esemény érte, ami vagy kimondottan szexuális jellegű volt, vagy attól látszólag független, mégis valamilyen okból összekapcsolta a nemiséggel. Amennyiben így történt, gyanítható, hogy a traumát már részben feldolgozta, hiszen egyéb helyzetekben (pl. érintés, ölelés esetén) nem mutat "furcsa", elutasító viselkedést, csak olyan szituációkban, amelyek szinte közvetlenül a szexualitáshoz köthetők.

Ha valóban ilyen jellegű traumáról beszélünk, Önnek elsősorban el kell fogadnia, hogy bizonyos érzelmek (harag, szégyen) miatt társa ezt eddig nem mondta el. Ez nem azt jelenti, hogy nem bízik meg Önben.
Egy trauma feldolgozásánál fontos, hogy rendkívül körültekintőek és tapintatosak legyünk. Empatikusnak kell lennünk a másikkal, és nem szabad feltépni a sebeket! Egy meghitt beszélgetés során rákérdezhet arra, hogy vágyik-e a szexre, vagy arra, miként képzeli el az intim együttlétet. Ha azt tapasztalja, hogy társa ezekre a kérdésekre szélsőséges érzelmekkel reagál (dühös lesz, sírva fakad), érdemes megkérdezni, hogy megosztaná-e a szexualitással kapcsolatos ellenérzeteit, félelmeit egy szakemberrel.

A legfontosabb az, hogy társa érezze, segítséget és megértést kíván nyújtani neki.

Üdvözlettel:
Herceg Attila drs.