Tanácsra lenne szükségem. A férjemmel két éve vagyunk házasok, van egy 10 hónapos gyermekünk, akit mindketten szívből imádunk. Komoly párkapcsolati válságba kerültünk, a férjem két hete robbantott, kiderült, hogy összemelegedett az egyik munkatársával, le is feküdtek, érzelmileg is kötődik a lányhoz. Én megpróbáltam objektíven, teljesen nyugodtan kezelni a helyzetet, és azt nyomatékosítani, hogy ezt a házasságot meg szeretném menteni, szeretem a férjemet, teljes családban szeretném felnevelni a gyermekünket, nem bírom elveszíteni.

Egyre többet beszélgetünk, a mélyebb okokat keressük, mi romolhatott el a kapcsolatunkban. A férjem állítása szerint már hónapok óta boldogtalan, úgy érzi, elhidegültünk, illetve én beszólogattam neki minden kis apróságért. Ő azt mondja, hogy próbált nekem szólni ezekről, de egy idő után inkább csak nyelt, rossz kommukációt választott. Ez vezetett oda, hogy nem nekem öntötte ki a lelkét, hanem egy másik nőnek. Én is hibásnak tartom magam, nem figyeltem rá eléggé, kevés időt töltöttünk kettesben. Nekem ez az első tartós kapcsolatom, ezért nem is vettem észre, hogy mennyire szenved, plusz minden gondolatomat a gyerek kötötte le, stresszes is voltam, nem láttam át a helyzetet.

Most mindketten nagyon össze vagyunk törve, én közösen szeretném megoldani a problémákat, ő pedig teljesen el van veszve, önmagát hibáztatja, úgy érzi, félreértett egy csomó mindent velem kapcsolatban. Nem tudja, mit tegyen és hogy hogyan kerültük el egymást ennyire. Abban viszont egyetértünk, hogy szeretjük egymást, de ez vajon elég? A közeli barátokkal beszéltünk, de külső szemlélő véleményére is kíváncsiak vagyunk, a többiek elfogultak valamelyikünk irányában. A férjem a héten megy pszichológushoz és beszéltünk a párterápia
lehetőségéről is.

Azt szeretném, hogy a férjem boldog legyen, persze annak örülnék a legjobban ha velem újra el tudná képzelni a közös jövőt. Tudom, hogy ezen nagyon sokat kell dolgoznunk, beszélnünk, megérteni a másikat. Ön szerint megmenhető a kapcsolatunk?

Kedves Kérdező!

Rendszerint le szoktam írni, hogy egy párkapcsolati krízist megérteni és hatékony segítséget nyújtani néhány sor, valamint kizárólag az egyik fél leírása alapján szinte lehetetlen vállalkozás. Természetesen Ön ír a férje oldaláról is, de ne feledjük el, hogy akkor is az Ön szemszögéből szemléljük a problémát. Azt azonban mindenképpen üdvözlendőnek tartom, hogy szeretnének megoldást találni, és ezért mindketten hajlandóak lépéseket tenni – persze abban a reményben írom ezt, hogy nem csupán a közös gyermekért, hanem önmagukért és kettejükért is teszik mindezt.

Éppen ezért bátorítom Önöket arra, hogy keressenek fel párterápiával foglalkozó szakembert.

Üdvözlettel:
Herceg Attila