17 éves gimnazista lány vagyok. Mostanában állandóan levert, rosszkedvű, motiválatlan és fáradt. Az egész nyáron kezdődött, sokszor nem volt kedvem kimozdulni, egész nap csak itthon ültem, azóta úgy érzem, ez erősödött. Régen szórakozni jártam a barátaimmal, most szívesebben maradok itthon. Sosem érzem magam jól a bőrömben, utálok tükörbe nézni, mindenkit szépnek látok magamon kívül, hétvégente sokszor az egész napomat kitölti az ezen való rágódás. Sokat tanulok, mégsem látszik az eredménye, a családomból kilógok, a szüleimmel semmit sem tudok - és már nem is akarok - megbeszélni. Van, hogy az egész szombatomat ágyban töltöm, szinte felüdülés az iskola, ahova az elmúlt két évben szerettem bejárni de mostanában csak ideges, stresszes leszek tőle és unatkozok. Semmihez sem értek és nem tudom, hol van ebből az egészből a "kiút". Néha elhatározom, hogy változtatni fogok, hiszen egészséges vagyok, tető van a fejem felett és minden nap jóformán azt tehetek, amit akarok, de a másik pillanatban megint jönnek az önmarcangoló gondolatok.
Válaszát előre is köszönöm!

Ági

Kedves Ági!

Próbálom elképzelni magamban, hogy mi is történhetett azon a nyáron, ami így megváltoztatott mindent. Lehet, hogy tényleg nem történt komolyabban semmi, csak az elégedetlenség gondolata befészkelte magát a fejébe? Talán mindegy is, hogy volt-e valójában egy elejtett mondat, vagy egy helyzet, amikor az utcán az éppen elhaladó másik lányt nézték meg a fiúk, valahogyan az önértékelése egy ideje nincs a helyén. De otthon sem ideálisak a dolgok, ha a családból is „kilóg”. Amikor az embert elönti ez a hangulat, akkor szép lassan ez átszűrődik az élete más területére is. Nem lesz annyi energiája a tanulásra, és ez idővel jegyekben is meglátszik, ez pedig újabb kudarcokat és kedvetlenséget eredményez. Mint egy ördögi kör.

Amit tehet, az az, hogy megkeresi a válaszokat: Miért nincs kedve kimozdulni? Milyennek látja magát? Hogyan változott meg a helye a családban? Mitől fél leginkább így „félig felnőttként”? Miért nem tudja magát szépnek látni, egyedinek? Ki is Ön valójában?

Próbáljon eljutni egy pszichológushoz, aki segít Önnek választ kapni ezekre a kérdésekre! A kamaszkor nagy változásokkal jár, és nem mindig tudunk kiigazodni benne. De ha erre nincs módja, akkor beszélgessen el egy jó baráttal erről. Őszintén. Azt tudnia kell, hogy nincs egyedül ezekkel a problémákkal. Van, aki gondtalanul siklik át a kamaszkorán, de lehet, hogy ő a nagy kérdéseket csak sokkal később lesz kénytelen feltenni magának. De azt jobb nem kikerülni, hogy jobban megismerjük magunkat. És már tett magáért valamit azzal is, hogy ezt a levelet megfogalmazta!

Üdvözlettel: Majoros Andrea