Azért fordulok Önhöz, mert van bennem egy megválaszolatlan kérdés, melyre keresem a választ, amiben talán segítségemre lehet! Egyéves párkapcsolatomat volt barátom zárta le, de engem válaszok nélkül hagyott. Úgy érzem, hogy a munkája miatt múltak el benne az érzések irántam, ugyanis kapcsolatunk végén mindig csak a munkáról, a jobb állásról és fizetésről beszélt már velem, mintha teljesen kicserélték volna. Szakításkor annyi választ adott nekem, hogy nem érez már úgy, mint az elején, de nem tudja, miért. Azt is mondta, nem gondolja, hogy sokat kérnék tőle, de ő nem tudja nekem megadni azt, amit elvárnék egy kapcsolattól. Ez nekem azért is fájt, mert mindig a maximumot hoztam ki magamból, sok energiám volt a kapcsolatunkban és sosem kényelmesedtem el mellette, valamint sosem veszekedtünk. Ezért nem értem, miért nem volt szerelmes már. Mégis, mi változhatott, ha én nem változtam igyekezetben? Lehetséges, hogy valakit a munka bűvköre teljesen
kicserél és kiöli belőle az érzéseket, ha elhatalmasodik rajta? Vagy én nem voltam elég jó neki? Amíg együtt voltunk, sokat hajtotta magát, kevés időnk is jutott egymásra emiatt. Amit még érdemes tudni róla, zárkózott fiú, akinek elváltak a szülei és menekül a konfliktushelyzetek elől. Az viszont valahol megnyugvással tölt el, hogy mindenkit villámcsapásként ért a hír, és szülei is felkerestek később, hogy nagyon szeretnek és sajnálják a történteket. Volt barátom azóta nem nagyon híreszteli ezt senkinek, kerüli a témát, mint a forró kását, amit megintcsak nem értek. Azóta semmit sem beszéltünk egymással.

Kedves Harmat!

Amikor vége lesz egy kapcsolatnak, kiváltképp ha ilyen hirtelen, egy hosszú folyamat kezdődik, amit gyászmunkának hívunk. Ennek a folyamatnak a része, hogy próbáljuk megérteni, mi történt, ki mit rontott el. Talán az a remény is él még ilyenkor, hogy vissza lehet fordítani az idő kerekét, hogy újra lehet kezdeni a kapcsolatot. Ahogy a bennünk élő kapcsolat átalakul, ezek a vágyak, igények is változnak, és így a kérdés, hogy miért döntött így a másik, nem úgy lesz fontos, ahogy most. 

Az a nehéz ezzel a kérdéssel, hogy sokszor a szakító fél sem tudja pontosan megfogalmazni, hogy miért dönt úgy, ahogy. Ezt csak tetézi, hogy amit ebből elmond, az még kevésbé szokott közelíteni a valódi okokhoz. 

Éppen ezért segítség lehet, ha inkább a saját érzéseire koncentrál, a saját szerepét próbálja megérteni ebben a kapcsolatban. Mit vár egy kapcsolattól? Ettől a kapcsolattól mit remélt? Ehhez képest hogyan élte meg? Hogy látta, a párja mennyire találta meg a helyét Ön mellett? Ezeket a kérdéseket akkor fogja tudni megválaszolni, amikor már a vágy, hogy a kapcsolat éljen, alábbhagy. Amikor a párjával közös élet egyéb vonatkozásai (barátok, család) új értelmet nyernek. Ehhez idő kell. 

Üdvözlettel,

Kovács Réka