20 éves vagyok, 3 éve kiderült, hogy pánikbeteg vagyok. Nagyon nehezen kezelem a stresszhelyzeteket. Nyilván mindenkinek vannak gondjai, de úgy érzem, hogy az én családomat sokkal több gond éri. Nagymamám elvesztése, keresztapám lebènulása, édesanyám életmentő műtéte.. stb stb. Azt hiszem, ez az oka, hogy folyton arra gondolok, mi lesz, ha a családtagjaim meghalnak. Főként anyukámra gondolok egyből, majd a testvéreimre és így tovább. Nagyon gyakran nekem is halálfélelmem van. Ha valakinek van valamilyen tanácsa, én szívesen fogadom, mert félek, megőrülök...

Kedves Kérdező!

Egyszerre nagyon sok veszteség érte, 20 éves korára hirtelen fel kellett nőnie, szembekerült azzal, hogy a gyerekkornak vége. Akik eddig a támaszai voltak, most maguk is segítségre szorulnak. Ijesztő a sok új szerep, felelősség, ami magára zúdult. Az, hogy pánikbetegséget diagnosztizáltak Önnél, még nem jelent felmentést a feladatok alól, inkább csak tünet, hogy nehéz elviselni ezt a helyzetet. A tünetek is olyanok, mintha hatalmas terhet viselnénk, szinte összenyom, alig tudunk lélegezni. Fordulhat orvoshoz, és kérhet kezelést, a gyógyszerek azonban a sok problémát nem oldják meg, bár enyhíthetik a tüneteket. Érdemes keresnie egy olyan rokont vagy ismerőst, aki meghallgatja a félelmeit, akivel megoszthatja a gondjait. A pánikbetegeknek sok csoportos foglalkozás is létezik, bár nem minden településen van ilyen. Lehetséges, hogy online csoportot is találhat. Az ilyen csoport előnye, hogy a tagok hasonló problémákra keresnek megoldást, és tapasztalataikkal egymást segítik.

Természetes, hogy felerősödtek a halállal kapcsolatos félelmei, hiszen még nem felnőtt teljesen, és talán a testvérei is fiatalok még. Mi lesz, ha édesanyja meghal? Lehet, hogy Önnek kell felnevelni a testvéreit? Listázhatja a feladatait, és megnézheti, hogy van-e közöttük olyan, amit megoszthat valakivel (pl. a testvéreivel). Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata