Egy 6 és fél éves kislány keresztanyukája vagyok (3 saját felnőtt gyerekkel). A kislány sajnos nagyon nehezen viseli, hogy szülei elváltak. Sokszor düh- és hisztikitörések fordulnak elő, ritkábban akkor, ha nálunk van. Sokszor hangot ad szomorúságának is. Azt szeretném kérdezni, hogy vannak-e kifejezetten olyan játékok, amikkel csökkenthetném benne a
feszültséget, és valami módon tudnék neki segíteni - azon túl, hogy “csak” szeretem.

Kedves Viktória!

A legtöbb, amit kaphat első körben, ha meghallják, amit mond. Ha kifejezi a szomorúságát, belefűzi mesébe, játékba, rajzba, akkor hagyjon neki teret erre. Nem az a cél, hogy elhessegesse a fájdalmat, hanem hogy ki tudja fejezeni, meggyászolni a családját, és szép lassan tud csak gyógyulni, ahogy kialakul az új helyzet, az új kapcsolódás mindkét szülővel. Tehát a legfontosabb, hogy elmondhassa, kifejezhesse, és ebben együttérzést kapjon. A játékok is ennek mentén tudnak zajlani, ahol a szereplők hasonló helyzetben vannak, és más szereplők megvigasztalják, támogatják őt. Semmi specifikusabbra nincs szükség valószínűleg. A gyász egyik szakasza a düh, így a hiszti-dührohamok ennek is betudhatóak. Olyankor - egy kicsit lecsillapodottabb pillanatban, de még a dühöt megélve - hozzá lehet fűzni, hogy “szerintem most nem is ....-re vagy mérges, hanem anyáékra, hogy ilyen helyzetbe kerültél, és mérges vagy, hogy külön vannak anyáék...”, ilyesmi értelmezésekkel lehet próbálkozni, finoman, nem minden helyzetben, és tiszteletben tartva, ha ezt elutasítja. Dühös állapotában érdemes “dühös, impulzív” játékokat játszani, amiben sok mozgás, dobálás, kiabálás lesz legális.

Nem derült ki, hogy mikor történt a válás, így azért azt hozzátenném, hogy ha nagyon sokáig kifejezi dühét, szomorúságát, akkor lehet, hogy érdemes a szülőkkel beszélgetni erről, hogy ők mit látnak a kislányon, mert lehet, hogy érdemes lenne lelgalább egy rövid feldolgozó terápia.

Üdvözlettel

Standovár Sára