Kisfiam novemberben lesz 6 éves. Reggelente én viszem oviba a testvérével együtt. Minden reggel sírva viszem el itthonról, az oviban pedig rám tapad és csak segítséggel tudom magamrol letépni. Sajnos a munka miatt elég sokat vagyok távol tőlük, de próbalom a szabadidőt mindig úgy beosztani, hogy minél több közös programunk legyen. Délután a férjem megy értük az oviba. Már mindent megpróbáltunk, hogy enyhítsünk a problémán, de sajnos nem sikerül. Hiába kérdezem tőle, hogy
bántotta-e valaki, vagy fél-e valamitől... Érdemleges választ nem kapok. Mi lehet a baj? Mit tehetnénk? Segítségét előre is köszönöm!

Kedves Júlia!

Nem gondolom, hogy bárki bántotta volna a fiát (persze kizárni semmit sem lehet). Inkább tűnik úgy, hogy az Öntől való elválás viseli meg. Ezt nevezzük szeparációs szorongásnak.  Érdemes lehet a fiával egy közös időt kijelölni, amikor biztosan számíthat az Ön jelenlétére. Ez minden héten legyen azonos időben, és nagyjából ugyanolyan hosszú legyen, és csak kettőjükről szóljon. Lehet számára egy feladat, hogy találja ki, ebben az időben mit szeretne Önnel csinálni. Amikor pedig nehéz az elválás, lehet őt biztatni. Emlékeztesse rá, hogy mikor fognak legközelebb találkozni, illetve hányat kell még aludni, hogy anyával ezt és ezt csinálják a közös időben. Érdemes lehet egy reggeli búcsúzós rituálét kitalálni, amiben benne van az is, hogy mikor látják egymást újra.

Ha nem oldódik a szorongás, érdemes lehet szakembert felkeresni, aki feltárja a szorongás hátterét, és az Önök családjára, speciálisan az Ön gyermekére kidolgozott terápiával tud segíteni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka