A párommal lassan 10 éve leszünk együtt. Még nagyon fiatal korunkban jöttünk össze, gyerekünk nincs, de nagyon sok mindenen átmentünk tíz év alatt, szinte együtt nőttünk fel. Az elmúlt időben volt egyszer, hogy megcsalt, volt, hogy a veszekedéseink alatt adott egy-két pofont. Majd végül jött a megbánás, hogy nagyon szeret - és én megbocsátottam. Hónapokig, akár egy évig minden rendben ment, de végül ugyanez a történet játszódott le. Majd a legutóbbi alkalommal, ami egy hete volt, hogy ideütött, azon már nem tudtam túltenni magam. Beszéltünk sokat és sírtunk, de úgy érzem, ezt nem tudom már megbocsátani. Azt látom rajta, hogy testileg és lelkileg is tönkrement egy hét alatt, mióta különköltöztünk. Én is rettenetesen szenvedek, és sokszor eszembe jut, hogy jól döntöttem-e. Hogyan tovább?

Kedves Hölgyem!

Sajnos a bántalmazás nem múlik el, nem javul meg magától. Párjának valahogy elfogyott a türelme, együttérzési képessége, önkontrollja. Addig nem érdemes úja összeköltözniük, amíg ezzel nem kezdenek valamit. Leginkább egyéni pszichoterápia segíthet a párjának, illetve (ha lenne ilyen, akkor) bántalmazók önsegítő csoportja. Párterápiát egyelőre nem javasolnék, legfeljebb a későbbiekben. Talán a kapcsolatot nem kell teljesen megszakítaniuk, ha párja jár terápiába, akkor „járjanak együtt” nyugodtan, randizzanak, beszélgessenek, de ne éljenek együtt. Az együttélés túl sok feszültséget gerjeszthet, emiatt a párja nem tudna kellőképpen „gyógyulni”. Lehet szünetet is tartani egy kapcsolatban, akár 1-2  hónapot is, és utána együtt megnézni, ki hol tart, mennyire szeretnék az együttélést. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata