3 éve szülés után 4 naposan meghalt a babánk (első babánk). A férjemmel megbeszéltük, hogy nem akarunk több gyereket, és habár a szívünk szakad meg, hogy meghalt a kisfiunk, kicsit sem érezzük megoldásnak a "majd lesz másik"... Sajnos a család, a kollégák és barátok úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna... A megemlékezéseken nem vesznek részt, sőt ha a fiunkról beszélünk, úgy csinálnak, mintha mi lennénk a világ rossza... Mi "megbékéltünk" a helyzettel és gyerek nélkül építjük a jövőnket... Viszont a családtól napi szinten megkapjuk a "na már mikor lesz gyerek" kérdést... Sajnos sok bántást kapunk a környezetünktől, és nem tudjuk a megoldást... Nagyon bántóak tudnak lenni, minden családi összejövetelről összetörten jövünk haza... Teljesen nem tudjuk, meg hát nem is akarjuk megszakítani velük a kapcsolatot.... Viszont sajnos nem tudom kezelni a "na már csinálhatnátok ti is gyereket-től a mire várunk, nyugdíjasan akarunk oviba menni a gyerekért" kifejezésektől... Nem foglalkozni vele nem tudok, viszont a szép szóval sem érünk el semmit...
Túl érzékenynek gondolnak és nem értik a hisztit, hiszen régen is haltak meg gyerekek, a szomszéd Mariska néninek is csak az ötödik maradt meg... Mi lehetne a megoldás?

Kedves Kérdező!

A hosszú gyász szokatlan a családtagjaik, ismerőseik számára, értetlenek, türelmetlenek. Visszajelzéseikből, sürgetésükből érezhető, hogy az Önök számára nem enyhül a gyász, nem tudták feldolgozni a történteket. A legrosszabb megoldás az elhúzódás, a szakítás a családdal, barátokkal, és begubózni a gyászukkal. Ha nem megy egyedül, akkor segítséget kell kérniük ahhoz, hogy a fájdalom elviselhetővé váljon, és tovább élhessék az életüket. Talán nem is egyformán érintettek ebben a folyamatban, lehet, hogy Ön vagy a párja már továbblépne, de a másik fájdalma miatt egyhelyben toporognak. A gyászfeldolgozás abban segít, hogy a fájdalom a megfelelő helyre kerüljön, és ne bénítsa meg a mindennapjaikat.

A családtagok által javasolt megoldás közkeletű, és sok esetben segíthet. Az új baba gyógyszer lehet a gyászoló szülők számára, ő pedig születésekor nagy feladatot kap, neki kell meggyógyítani a szülőket. Érthető, hogy idegenkednek ettől a megoldástól. Akkor érdemes esetleg második gyereket vállalniuk, ha már meg tudják majd kímélni őt ettől a feladattól.

Részt vehetnek párterápiában, vagy kereshetnek gyász-csoportot, ahol akár együtt is részt vehetnek. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhatnak.

üdvözlettel

bárdos kata