Gyermekünk (4,5 éves kislány) szinte napi szinten emlegeti elhunyt dédnagymamáját. Ilyenkor általában el is pityeredik, mondja, hogy hiányzik neki. Ma meg (eddig először) a paplanjából "sírt" épített neki a szobájában. Egyébként nem szokott sokáig tartani nála ez a fajta emlékezés, 1-2 perc, elmondja, mennyire hiányzik neki (mi is elmondjuk, hogy megértjük és nekünk is hiányzik, megölelgetjük, megpuszilgatjuk), utána felhőtlenül játszik tovább, éli a négyévesek gondtalan életét. Nem aggódjuk túl a helyzetet, de jobbnak látom megkérdezni egy szakember véleményét erről. Hozzátartozik, hogy 7 hónapos volt a kislányunk, amikor a dédi elment. Természetesen azóta látott képeket, ahogy a dédi a kezében tartja, illetve mi sem kezeljük tabutémaként a halált. Azt mondtuk neki, hogy a dédi meghalt, felment pihenni az égbe (de persze onnan is figyel minket és szereti őt továbbra is). Továbbá (ez nem tudom, fontos-e, de azért leírom), egyetlen nagyszülője van sajnos, a többiek már a születése előtt elmentek. Abban kérnénk a segítségét, hogy megfelelő-e ez a kommunikáció, amit mi gyakorlunk? Illetve szükséges-e esetleg felkeresni egy gyermekpszichológust emiatt?

Kedves Uram!

A leírtak alapján példaértékű a helyzet kommunikációja. Elfogadják a gyermek érzéseit, megengedik, hogy úgy küzdjön meg vele, ahogy az neki segít, és nem erősítik a helyzetet fájdalmát. Nagyon hasznos, amikor egy gyermek a játék erejét használva lendül túl az általa megélt fájdalmakon. Emellett érdemes tudni, hogy a gyerekek nagyon másképp gondolnak a halálra, és életkortól függően nagyon mást jelent számukra. Ebben a korban a halál még egy megfordítható állapot, mivel a gyermek hisz a felnőtt mindenhatóságában, így abban is, hogy ha akar, vissza tud térni. Tehát a gyermek fájdalma jórészt a szülők fájdalmából táplálkozik. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert nem gyakran találkozni olyan esettel, hogy a gyermek hét hónapos korában elhunyt dédit még négy és fél évesen is hiányolná. Felmerül bennem a gyanú, hogy ez a gyász inkább Önökben, szülőkben jelenthet problémát.

Kislányuk gyásza a leírás alapján tehát természetes úton halad. Ha nem tapasztalnak elhúzódó, korához képest visszaesést, súlyos tüneteket, nem javaslom, hogy szakemberhez vigyék. Ugyanis ezzel azt üzennék, hogy a gyásza nincs rendben, hiszen orvoshoz azt visszük, akivel valami gond van. Ha igényét érzik, Önök, vagy a nagyszülőjét elvesztett fél kereshet segítséget, ha szeretnék megérteni, hogy ennyi idő után hogy van ilyen élénken jelen a dédi a mindennapokban.

Üdvözlettel,

Kovács Réka