Van egy 24 éves fiam, és sajnos már nem tudom mit csináljak, de folyton azt veszem észre, hogy nap mint nap hazudik, lódít, felnagyítja a dolgokat, de mindig rájövök 1-2 óra múlva. Van két haverja, akik annyira befolyásolják, hogy na.  Dolgozik amúgy, meg nagyon jó lelkű, jó gyerek. Már attól félek, olyan, mintha két személyisége  lenne! Hogy lehet ezt kivédeni, vagy egyáltalán kiküszöbölni???

Kedves Anyuka!

Az első, amin meglepődtem, hogy úgy ír a 24 éves fiáról, mintha most kezdene kamaszodni, és nem egy felnőtt emberről lenne szó.

És lehet, hogy ez is áll a dolgok hátterében. Lehet, hogy ő már nem szeretné részletesen elmesélni, hogy mi történik vele, de Önt sem akarja megbántani, ezért kitalál dolgokat, amit elmondhat. Lehet, hogy neki túl szoros az a kapcsolat, ami 24 éves korában is megvan Önök között. Gondolom, hogy együtt laknak még. Ez a helyzet önmagában előidézi azt, hogy nem úgy viszonyulunk a gyerekünkhöz, mintha felnőtt lenne, hanem mintha még mindig a mi kicsi fiunk lenne, aki az iskolából hazafelé jövet részletesen beszámolt annak idején is a nap történéseiről.

Valami oka lehet rá, hogy felnagyítsa a dolgokat, lehet, hogy azt hiszi, Önnek ezzel jobban a kedvében jár? Van ennek egy korábban is élő mintája az Önök kapcsolatában? Vagy szeretné takargatni a hibáit. Miért van szüksége erre?

Mert a másik dolog, ami kisejlik a leveléből, az az, mintha attól tartana, hogy simlis ügyekbe keveredik, de rögtön fel is menti, mert a barátait teszi felelőssé a tetteiért. Őt csak jó gyerekként tudja elképzelni. Én azt hiszem, hogy akkor lehet majd egyértelműen beszélgetni a dolgairól, ha Ön is hajlandó lesz látni az ő felelősségét az általa elkövetett dolgokban. Vagy egyszerűen hagyja, hadd kövesse el a maga hibáit, és tanuljon belőle!

Üdvözlettel: Majoros Andrea