Nagypapám 84 éves lesz, a korának megfelelő fizikai allapottal. 1 hónapja vettem észre, hogy olyan dolgokról mesél átéléssel, amik nem történtek meg, és ez az elmúlt egy hónapban súlyosbodott: van egy fiktív története, amit múltkor két órán át mesélt, szinte összefüggően és logikusan felépítve. Hogy viszonya van egy fiatal brazil operaénekesnővel, és mesélt a vele együtt töltött időről, és hogy ezzel a nővel kommunikál Facebookon és skype-on, és ez a Carmen szeretne bemutatkozni a családnak. Nagymamám mesélte, hogy múltkor bement a szobájába zavartan, és nagypapám kérdezte, hogy hol vannak azok, akik jöttek (nem jött és nem vártak senkit); egy másik nap pedig reggel 5-kor fenn volt a számítógép előtt, és zavartan válaszolt a a miértre, mivel általában a normális ébredési idő neki délután 2-5 óra.
Memóriazavart nem vettem észre. A kötelezettségeit elhanyagolja, pl. számlák intézése. Sokat alszik. Sajnos csak én szoktam őket rendszeresen látogatni, 1-2 hetente, szóval elég elszigetelten élnek, ebből talán következtethető a magány és a társ iránti vágyódás. Mivel már évek óta bottal jár, ezért valószínűtlen, hogy magától megindulna a nagyvilágba, de persze kicsit aggódom. Már egy jó pár éve csak a számítógép előtt ül, és más dolgok nem érdeklik, az utcára sem megy ki sűrűn.
A hangulata általában nagyon jó, sőt néha túlságosan feldobodott állapotban van. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy állapotfelmérésre gondoltam, lehetőleg egy olyan személyre, aki házhoz tudna menni a XI. kerületben. Van erre lehetőség?

Kedves Anett!

Idős korban gyakran tapasztalunk hasonló tüneteket. Ennek hátterében neurológiai és/vagy pszichiátriai okok szoktak állni. Pontos diagnózist azonban alapos vizsgálat után lehet mondani, így kezelési tervet is csak az okok ismeretében lehet felállítani. A nehézséget általában az okozza, hogy ilyen esetekben az érintett nem rendelkezik betegségtudattal, így nagyon nehéz szakemberhez irányítani. Ilyenkor fontos, hogy ha eljut szakemberhez, akkor minél rövidebb idő alatt szülessen diagnózis, a fent említett együttműködési nehézségek miatt is. Így azt javaslom, hogy olyan szakembert keressenek, aki neurológus és pszichiáter is. Ebben vagy a háziorvos tud segíteni, vagy magánúton érdemes körbenézni. Tudtommal kevés kolléga vállal házhoz kimenetelt, azt is ritka, indokolt esetben. Sok esetben valóban ez tűnik az egyszerűbb megoldásnak, de ez nagyon nagy kapacitást igényel, illetve az egyes vizsgálatokhoz szükséges eszközök sem mindig vihetők házhoz. Érdemes a nagypapa olyan érzéseit, állapotát visszajelezni számára, ami őt is zavarhatja, amivel meg lehet őt győzni, hogy szakemberhez forduljon. Tehát nem a téveszmékkel kapcsolatban jelezni neki vissza, hanem olyan dolgokat (gyakran a szorongás ilyen), amik őt is zavarhatják.

Valamennyi együttműködés mindenképp szükséges lesz, akkor is, ha találnak olyan szakembert, aki házhoz menne, mivel a vizsgálatok során a nagypapára is szükség van.

Üdvözlettel,

Kovács Réka