15 éves lány vagyok, és kezdek aggódni a tesóm miatt. Ő 12 éves, elég rossz a viszonyunk, én mindent megteszek, hogy jobb legyen, de semmi... nagyon utál engem, már csak azért is, mert úgy érzi, hogy én többet kapok, engem jobban szeretnek, pedig ez nem így
van! Anyáék ugyanúgy törődnek vele is, vagyis próbálnak, de ő folyamatosan bezárkózik, senkinek nem mondd semmit, míg én minden titkom megosztom anyával, talán ezért gondolja, hogy engem jobban szeretnek, pedig nem, mindent eltitkol, és éppen hogy köszön, amikor   hazaér, bemegy a szobájába, és elkezdi írni a naplóját. Egyik nap véletlenül nyitva hagyta, és óriási betűvel az volt írva, hogy 'Meg akarok halni, nincs értelme élnem!' És én tényleg félek, mert lehet, ő nem szeret engem, de én igen, ezért beleolvastam a füzetbe, és nagyon sokszor ír a halott nagypapánkról, lehet azért ilyen zárkózott, mert nem tudja feldolgozni? Nem tudom, hogy elmondjam-e anyának, amit találtam, mert abból csak az lenne, hogy a tesóm üvöltözik, anya meg nem akar neki visszaszólni, nehogy rontson a helyzeten... Tudna esetleg valami tanácsot adni? Tényleg nagyon fontos lenne, mert elismerem, nekem is nagyon rossz a természetem, mindent képes vagyok poénra venni, és sokszor piszkálom az embereket, beszólogatok, de nem durvákat, meg el is röhögöm, a legtöbben veszik is a poént, de a tesóm nem, ő elkezd sírni, hogy miért beszélek így vele. Most már nem mondok neki semmi olyat, de még mindig nem bír elviselni... folyamatosan hisztizik, sír, kiabál velem, én meg tényleg nem akarok veszekedni, ezért inkább csendben tűröm, de ettől csak idegesebb
lesz... Mit kéne csinálnom?

Kedves 15 éves!

Azt gondolom, hogy beszédben nehezen tudnál kommunikálni a testvéreddel. Talán segítene, ha le tudnád írni neki, hogy nagyon aggódsz érte. És azt, hogy attól még, hogy Te beszédesebb vagy, még nem jelenti azt, hogy rá nem lennének kíváncsiak a szüleid. És valahogyan segítene, ha tudná, hogy rád számíthat. Biztosan téged is megviselt a nagypapa halála, felajánlhatnád, hogy beszélgessetek erről.

Nem írtál a nagypapátok haláláról, de úgy érzem, hogy annak körülményei kihatottak az öcséd mostani lelkiállapotára.

Sokszor van, hogy a nyitva hagyott naplók egyfajta figyelemfelhívást jelentenek. A szüleid is valószínűleg érzik, hogy nincs vele minden rendben. Próbálj meg arra hatni, hogy vegyék komolyan, és beszélgessenek vele, mert nagyon rossz lelkiállapotban lehet. Biztosan lehet hozzá úgy közelíteni, amiből nem lesz feltétlenül kiabálás. És ha véletlenül mégis lenne, akkor azt a jelenlegi helyzetben ki kellene bírni és azt nézni, hogy hogyan lehet segíteni. Te személy szerint azt teheted, hogy egy kicsit kevesebbet foglalod le az anyukádat, és teret engedsz neki, és nem piszkálod.

A testvérek között gyakran van ez a rivalizálás, normál esetben nincs ezzel gond. De őt valószínűleg most ez nagyon elkeseríti. Nem vagytok egyforma temperamentumúak, azt gyanítom, hogy ő mindig is zárkózottabb volt, ezért mindig is lépéshátrányban volt veled szemben. Adj most neki teret, és valahogyan győzd meg a szüleidet, hogy vegyék komolyan az állapotát, és segítsenek neki! A dühe egyébként jöhet a mély elkeseredettségéből, és abból is, hogy a gyermekek gyakran éreznek bűntudatot a szeretteik elvesztésekor, még akkor is, ha semmi közük a történésekhez.

Üdvözlettel: Majoros Andrea