Szeretném elmesélni a történetem. Én és a párom között 16 év van. Ettől függetlenül jól megértjük egymást, nincsenek viták, közös az érdeklődési kör, tehát jól megvagyunk. A gond viszont ott kezdődött, amikor észrevettem, hogy a párom kevesebb időt fordít a szexuális kapcsolatunkra. Ezt nem is hagytam szó nélkül, szerettem volna megtudni az okát. Kiderült, hogy nem érez olyan nemi vonzalmat irántam, nem látja bennem a nőt, viszont ezzel ellentétben nagyon szeret, és én lennék a tökéletes nő neki, viszont a testemmel nincs megelégedve. Természetesen, mint minden nőt,nagyon szíven ütött, és azonnal magamban kezdtem a hibát keresni. A párom fejében van egy elképzelés (amivel egyáltalán nem értek egyet), miszerint a "jó nők" nem lehetnek okosak, nekik nincs agyuk, az okos nők pedig nem nézhetnek ki jól, nem lehetnek "dögösek". Mivel ő okosnak tart engem, ebből azt a következtetést vontam le, hogy én soha nem lehetek neki "tökéletes". Ami a helyzetet még jobban nehezíti, hogy megtudtam, egyik közös ismerősünknek azt mondta, hogy "neki ideje sincs esetleg más nőkkel ismerkedni." Nagyon-nagyon rosszul érzem magam és őrlődök, mert érzem, hogy szeret és ki is mutatja, viszont a másik felem azt mondja, aki szeret, olyannak szeret, amilyen vagyok, ha pedig nem tetszik neki valami, a tudtomra kéne adni, hogy esetleg tudjak változtatni, ha lehetséges. Nem tudom, mitévő legyek, nagyon szeretem, viszont tisztában vagyok vele, hogy ha változtatnék a külsőmön, sem lennék biztos benne, hogy most elég jó vagyok-e neki, és most már megfelelek-e. Most is hatással van a kapcsolatunkra, elkezdtem féltékenykedni, az önbizalmam nulla lett, amikor
esetleg intim dolgok történnek, akkor sem vagyok biztos, hogy önszántából szeretné, lehet, csak engem nem akar megbántani, agy esetleg másra gondol. Nem tudom elképzelni, hogy le tudnék élni vele egy életet abban a tudatban, hogy nem azért van velem, mert ÉN kellek neki, hanem mert épp nem volt "jobb nő", és csak BEÉRI velem, de sosem rám vágyott igazán.
Őszintén, fogalmam sincs, mitévő legyek, harcolok a nőiességemmel, megalázkodással, megfeleléskényszerrel és a szerelemmel. Nagyon örülnék, ha esetleg valami tanácsot kaphatnék ezzel kapcsolatban...

Kedves Jennifer!

Leveléből nem derül ki, hogy melyikük az idősebb. Az biztos, hogy 16 év elég nagy különbséget jelenthet a szexuális igények terén. Egy középkorú férfi megijedhet, hogy már kifelé megy a vonzó férfikorból, és már nem vár rá sok újdonság, emiatt vágyik a szép és fiatal nőkre. Ijesztő lehet a saját szexuális étvágyának csökkenése is, emiatt is fontos, hogy mentségeket találjon a maga számára. Azt gondolhatja, hogy egy kiemelkedően vonzó nő mellett jobban működne a férfiassága. Az okos nőknek is dolguk, hogy igyekezzenek nem elhanyagolni magukat, sportolni, jól, nőiesen öltözködni, figyelni a hajukra stb. Persze lehet, hogy párja nézetei nem új keletűek, hanem korábban is így gondolkodott a férfi-női kapcsolatról. Ebben az esetben Ön - talán már a kapcsolatuk kezdetén is - tudta, hogy „okos lehet, de szép nem”, de valamiért mégis elfogadta.

Az biztosan nem árt, ha el kezd saját magával foglalkozni, mert nőhet az önbizalma és a vonzereje. Érdemes lenne megújítani szexuális szokásaikat, új dolgokat kipróbálni, kitörni a rutinból. Próbálhat kezdeményezni, izgalmas dolgokat bevinni intim helyzeteikbe, lehet kicsit kacérabb, bátrabb. Javaslom, hogy vegyenek igénybe párterápiás segítséget, ami segíthet kicsit áthangolni az érzéseiket. A karantén miatt ez nem könnyű, de sok pszichológus dolgozik online. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata