Nagyon nehéz életem volt. Volt részem gyerekként szexuális bántalmazásban, anyám alkoholista volt, apám meghalt, stb. Később sem alakult jól az életem. 12 évig voltam a férjem mellett, aki szintén alkoholista volt. Egy gyermekünk született. A családja nem fogadott el. 3 éve felakasztotta magát, ami nagyon megviselt. Azóta van új kapcsolatom, de sajnos nem vagyok boldog most sem. Önző, lelketlen ember. Sokszor súlyosan bántalmaz verbálisan és fizikálisan is. Nem enged pszihológushoz! Pedig feszült, stresszes vagyok. Tördelem a kezem. Nem bírom magam elengedni társaságban. Érzem, hogy nagy a baj, és szerintem ezt mások is észreveszik! Régebben súlyos depressziót, agorafóbiát, kényszerbetegséget állapítottak meg nálam. Gyógyszer szedése mellett tünetmentes voltam! Most, hogy nem mehetek orvoshoz, tüneteim felerősödtek. A jelenlegi páromat szinte lehetetlen otthagyni. Terror alatt tart. Minden lépésem figyeli! Tudna ajánlani esetleg valami alternatív gyógymódot, amíg újra tudom látogatni a pszichiátert!? Tervezem, hogy új életet kezdek a kislányommal, az anyagiakat már megteremtettem rá!

Kedves Kné!

Ha csak annyi történt volna Önnel, amennyit eddig leírt, már az is elég lenne egy embernek az életébem, nemhogy ennél több! A jelenlegi történetéből és élethelyzetéből az látszik, hogy nagyon sok mindent még mindig hordoz magàban a régi történetekből. Ön úgy fogalmaz, “most sem vagyok boldog”, én azt mondanám, hogy Önt bántalmazzák. Még most is. És a rövid válaszom az alternatív gyógymód kérdésében az lenne, hogy szabaduljon meg a férfitól, aki terrorban tartja. Persze a hosszabb valasz ennél összetettebb, ahogyan az Ön története is. A gyerekkori rossz tapasztalatokból talán úgy gondolja, hogy ez a sorsa, hogy ilyen férfiak vegyék körül. Talán a jelenlegi párjával kapcsolatban vannak jó élményei, amelyekbe kapaszkodva felmenti a viselkedése miatt. De sajnos nem várható, hogy ebben változás lesz! Önnek joga van a megfelelő ellátáshoz, főleg, ha ismert pszichiátriai problémái vannak! Önnek joga van nemet mondani a terrorral szemben, és nem érdemli meg, hogy ebben a helyzetben maradjon! Ehhez tud segítséget kérni. Pontosabban segítséget kell kérnie, mert addig mások sem tudnak mit tenni. Beszélgessen a barátokkal, tervezze meg, kérjen szakmai segítséget először az önállóságban, a párjától való elszakadásban, majd a gyerekkori élmények és rossz minták feloldásában, hogy ne kerüljön újra és újra, szinte forgatókönyvszerűen ugyanabba a helyzetbe! Mindegyik lépés fontos, és szükséges ahhoz, hogy a valódi boldogságot megélje. Az egyik legnagyobb szervezet, akik nők bántalmazásával foglalkoznak: http://nane.hu/erintetteknek/hol-kaphatok-segitseget/ Továbbá a rendőrséghez is fordulhat segítségért, és pár napra távol tartást kérhet, amely főleg akkor jöhet jól, amikor már konkrét lépéseket szeretne tenni, hogy arra az időre ne tudjon keresztbe tenni a párja.

Az alternatív gyógymódok helyett szerintem ez a döntés lenne célravezető, amelyhez mindenképpen jó, ha segítséget kér, hogy Ön mellett álljon valaki! Nem érdemes habozni, mert nem szokott változás törtenni, maximum rosszabb irányba. És azt is figyelembe kell vinnie, hogy lánya is ott van, aki ebben a légkörben nő. Vajon Önnek mi lett volna jó gyerekként, mi építette volna? Most felnőttként megteheti, amit akkor nem tettek meg Önnek!

Sok bátorságot és kitartást kívánok ezekhez!

Üdvözlettel

Standovár Sára