Kisfiam 4 hónapos, első gyermekem, a szülőktől/nagyszülőktől sok tanácsot kaptam. Viszont minden esetben meg kell fogadni a tanácsaikat, akkor is, ha egyes babaoldalakon épp az ellenkezőjét olvasom? (Amit szintén szakértők írtak!)

Kedves Andrea!

A kisgyerekes szülők nagyon gyakori dilemmáját hozta. Természetes, hogy első gyermekkel a szülők tele vannak bizonytalansággal, kételyekkel, kérdésekkel. Ha pedig jó a viszony a szülőkkel, ki mást is kérdezne az ember lánya. Be lehet még vonni barátnőket, védőnőt, háziorvost, szakértőket, stb. Ezzel együtt biztosan Ön is tapasztalta, hogy minél több helyről próbál meg információt gyűjteni, annál több, sokszor egymásnak ellentmondó információt kap. Ember legyen a talpán, aki eligazodik, és aki ennyi információtól magabiztosabb lesz.

Tapasztalatom szerint két szempont segít. Az egyik: ha magam nem vagyok biztos a dolgomban, akkor egy bizalmas személy tanácsát kérdezem meg. Utána nem javasolt biztos, ami biztos alapon tovább kérdezősködni, mert a bizonytalanság onnantól garantált. A másik, hogy a gyerek jelzései fogják valójában megadni a kérdésre a választ. Négy hónap alatt számos helyzetben láthatta már fia reakcióit, egyre jobban ismerik egymást, így egyre jobban támaszkodhat az ő jelzéseire.

Nincsenek egységesen jó nevelési elvek, amik minden gyereknél beválnak, nincs egy mindenkire igaz út, amit, ha a szülő betart, akkor minden rendben lesz. Hiszen a szülő lesz az, aki ezeket az elveket közvetíti, és ha Önnek egy tanács nem tűnik jónak, hiába viszi is véghez, nem fog szívből jönni.

Nem könnyű ebben a sérülékeny időszakban esetleg visszautasítani “jótanácsokat”, különösen, ha a “jótanács” adója el is várja, hogy Ön úgy is cselekedjen, ahogy azt ő javasolta. Hallgasson a szívére, és figyelje a fiát! Mindenre választ fog kapni!

Üdvözlettel,

Kovács Réka