Kedves Attila! Munkahelyváltási nehézségekkel küzdök éppen. Van egy diplomám már, valamint levelező képzésen tanulok hétfőnként. Felsőfokú nyelvtudással is rendelkezem. Jelenleg egy olyan munkahelyen dolgozom, amit egyáltalán nem szeretek. Nem a szakmámnak megfelelő, napi 3-4 órát utazom és fizikailag teljesen lemerített az, hogy fél hétre kell reggelente jönni. Lelkileg az merített le, hogy ilyen munkaidő mellett magánéletre és szórakozásra se idő, se energia nem marad. Számos elutasítást éltem meg az álláskeresés során, az iskolát egyszerűen nem tolerálja a munkáltató. Itt maradni viszont már nem bírok a munkahelyi kollektív bánásmód és a teljes energialeszívás miatt. Hiányzik a családom, a barátaim és a párom is. Azok a dolgok, amikből erőt meríthetnék, nincsenek jelen. Mondhatnám, hogy töltsek velük több időt, de így is 5-6 órákat alszom, és a hazaérés-alvás között 2 órám van. Most már úgy érzem, elveszett az életkedvem, és a régi, energikus lányból állandóan szomorú, kétségbeesett és gyomorgörccsel küzdő ember lett. Önéletrajzot frissítettem, átnézte hozzáértő ember is. Nagyon sokszor mondták már, hogy legyek türelemmel... viszont nagyon rég vagyok már türelmes, az erőtartalékaim is elfogytak. Merre van a kiút? Köszönöm a segítséget!

Kedves Anita!

Teljesen érthető, hogy egyáltalán nem elégedett a munkájával. Véleményem szerint érdemes újragondolnia azt a képet, amit önmagáról alkotott, és feltenni a kérdést, mi motiválja abban, hogy újabb diplomát szerezzen. Ugyanis elképzelhető, hogy a motivációja nem egyezik a valódi vágyaival, céljaival. Azt javaslom, mielőtt az újabb siker-, vagy kudarclehetőségeket térképezné fel, kezdje önmagával. Ebben segítségére lehet pszichológus, karrier-tanácsadó, önismereti tréner.

Üdvözlettel:
Herceg Attila