Segítséget szeretnék kérni, 30 éves lány vagyok, még nem volt kapcsolatom, de most nem is ez a lényeg. Van egy idős házaspár, akikhez járok az udvart takarítani, amikor nincsenek itthon, fizetnek érte. És ma mentem, hogy átvegyem a pénzt, és a férfi eléggé rámszállt, míg a felesége kiment, addig elkezdett csókolgatni az arcomon, meg a számat is akarta, de én elfordultam. Aztán nagyon kérdezte, hogy nem haragszom-e raá. Nem tudtam mit mondani. Nagyon felzaklatott a dolog, nem akarom elmondani senkinek sem. Hogy tudnám ezen túltenni magamat? Elfelejteni nem tudom, de legalább ne ezen járjon az eszem! Még egy gond, hogy valószínűleg legközelebb is majd hívni fognak, de én nem szeretnék elmenni hozzájuk, hogyan tudnam ezt lemondani, hogy ne kelljen többet kapcsolatba kerülnöm velük? Nagy szükségem lenne egy kis lelki támaszra...

Kedves Kisvirág!

Ami Önnel történt, az szexuális zaklatás! Minden oka megvan dühösnek lenni, hiszen olyat tettek a testével, amit Ön nem szeretett volna. Ilyenkor sokan lefagynak, hiszen annyira elképzelhetetlen az, ami történik, hogy megoldás sincs rá. Sokan egy életen át hallgatnak arról, ami történt velük, de a nem is olyan régi hollywoodi események is rámutatnak, hogy nagy felszabadító ereje van annak, amikor ki meri mondani az áldozat, hogy mit tett a bántalmazó. Ilyen helyzetben (is) nyugodtan lehet nemet mondani. Ő a megbízó, Ön a munkavállaló. Akkor tud a kapcsolat működni, ha mindkét fél jónak tartja a helyzetet. A munkaadó ugyanúgy ki van szolgáltatva a munkavállalónak, mint fordítva, hiszen ő végzi el azt a munkát, amit ő nem tud, vagy nem akar. Ha nem érzi úgy, hogy ezek után szívesen menne hozzájuk, akkor azt lehet képviselni! Ez a felmondás.

Figyeljen az érzéseire, hogy érzi magát, amikor az esetre gondolt, és hallgasson rájuk!

Üdvözlettel,

Kovács Réka