Mennyire igaz, hogy egy nárcisztikus ember változhat? Keresztülmentem egy ilyen kapcsolaton - míg benne voltam, nem tudtam, mi történik, 6 év alatt rengeteg "visszaszippantás" történt. A végleges szakításra tavaly decemberben került sor - én léptem úgy, hogy felfedtem mindent. Itt hibáztam, a későbbiekben rájöttem. Sajnos nálam a felfedés (megcsalás, az agresszivitás minden formája, folyamatos hazugságok, manipulációk első perctől stb.) a becsületem és tisztességem megvédése volt. Ebben az évben jött a további kínzás, míg újra beadtam novemberben a derekam. Meg is kaptam a végdöfést. Nem értettem, hogy lehet ilyen könnyen kimondani: szeretlek, és a másik percben újra mással, és még a családja szerint is én vagyok a hibás, hogy utánajártam. Szóval... kezdtem utánaolvasni, gondoltam, fogok választ találni a történtekre. És persze arra, hogy én miért vagyok a PTSD állapotban még. Csak néztem ki a fejemből, mikor rájöttem a sok azonosságra és még most se tudom elhinni, hogy ilyen kapcsolatban éltem ennyi ideig. Most se tudom elhinni, hogy ő ilyen!!! Az új párja (aki régi, volt már) még férjezett és gazdag, de senkit se zavar a családjaban, az erkölcsi értékek nem fontosak.
Kérdésem, biztos az, hogy ez a nő is keresztülmegy azokon a fázisokon, pont mint én? És persze az előző nők is (utólag rájöttem, volt vagy 14)? Az illető 48 éves, egyszerű szakmunkás. Ügyes, sármos, lakás, autó. Minden van. Utólag sok mindent bánok, főleg azt, hogy nem kellett volna felfedjem, hagynom kellett volna úgy, ahogy volt, és szépen elmenni, mivel büntetett előéletű is volt késelésért és az idegen is feküdt, mindez ezelőtt 20 és 14 évvel. Ezeket az idén tudtam meg, a szakítás után. Szeretnék már túllenni rajta, de nem találom a kiutat, és érzem, az önértékelésem az most padlón van. Nekem ilyen gondom nem volt, vagy legalábbis azt hittem, nincs...

Kedves Csaken!

Leveléből annyi derül ki számomra az Önök kapcsolatáról, hogy a párja megcsalta, illetve agresszív is volt. Próbált tőle elszakadni, de nem sikerült, így újabb esélyt adva a kapcsolatnak, át kellett élnie azokat a dolgokat, amitől szenvedett. A végső szakítás után  pedig olyan dolgok derültek ki a volt párjáról, ami még félelmetesebbé tette őt: késelés, pszichiátriai ellátásban történt korábbi részvétel.

Bár a kérdése a többi barátnőre vonatkozik, levele végén mégis mintha azt sugallná, hogy szeretné őt elfelejteni, de valami miatt nem sikerül. Az nem teljesen egyértelmű, hogy inkább vágyódik rá, vagy inkább az elszenvedett fájdalmak okoznak nehézséget. Az biztos, hogy időnek kell eltelnie, amíg a kapcsolat felbomlása után újra magára talál, tartalmasan el tudja tölteni a szabadidejét, feleleveníti a kapcsolatot a barátnőkkel, stb. Amíg elmúlik az első Karácsony, Szilveszter egymás nélkül, az évforduló időpontja is elszáll.

Másrészt érdemes lehet átgondolni, hogy mit is adott Önnek ez a kapcsolat, mit is olyan nehéz elengedni belőle. Sokszor tapasztalom, ha a tépelődés, rágódás helyett ezek a valódi válaszok megszületnek, könnyebb a helyére tenni a dolgokat. Azt írta, hogy másképp ismerte magát a kapcsolat előtt. Mi változott? Mi okozott meglepetést? Ön ezt mivel magyarázza? Esetleg mire érdemes figyelni egy következő kapcsolatnál?

Emellett érdemes lehet olyan tevékenységeket keresni, amik ezelőtt a párkapcsolat előtt is feltöltötték, amik elterelik a figyelmét, amik sikert, önbizalmat hoznak, és esetleg a későbbiekben lehetőséget egy másik kapcsolatra.

Üdvözlettel,

Kovács Réka