Tanácsot szeretnék kérni. A következő a kép. Volt egy párkapcsolat, lett egy kis helyes kisfiú, aki ma már majdnem 9 éves. Anyuka és Apuka különvált, Anyuka szakította meg a kapcsolatot. Amikor ez történt, a kisfiú 6 éves volt. Apuka nagyon imádja, szereti a fiát, amint járni tudott, amikor tudta, mindig vitte magával és foglalkozott vele. Anyuka élte a kis életét, mindig kereste a helyet, hogy hol tudja lerakni a kisfiút, nagyszülő, apuka. A kisfiú Anyukánál van elhelyezve, de úgy telik egy hét, hogy a kisfiú pl. hétfőn-kedden Apukánál alszik, szerda-csütörtök Anyukával, péntektől vasárnapig Apukánál, de Anyuka időkorlátot szab, hogy délelőtt Apával vagy délután Anyával, este megint Apánál alszik és ez megy hétvégén is, amikor nincs iskola. A kisfiú
általában mindig sír, zokog, hogy nem akar elmenni az Anyukájához. A kisfiú szorong (rágja a körmét). Anyukánál mindent el kell mondani, mi történt Apánál, de ha Apánál megkérdezik, hol voltál, mit csináltál, mit ettél, a kisfiú csak hebeg-habog, nincs rendes válasz. Anyának a cselekedetei szerint úgy jön le, mintha csak képként kellene a kisfiú, hogy ő is elmondhassa, hogy ő Anya. A kisfiú megkérdez, hogy holnap mit csinálunk, ha hazaérünk és ma hol alszom..??  Apuka soha nem mond nemet a gyerekének, ha menni szeretne hozzá, rá mindig számíthat. Anyuka nagyon nem tud szépen hatni a fiúra.  Anyukához ha megy olyan vendég, barát, képes hazarendelni a fiút, hogy haza kell menni. Apukával ha együtt tölt időt, szófogadó és fegyelmezett. Mit válthat ki a kisfiúból ez a többlakiság, mi a helyes út, korlát, ami normális? 

Kedves Kriszta!

A történetben az Ön helyét nem látom még teljesen egyértelműen, ami kicsit nehezíti a választ, hiszen valósabb a válasz, pontosabb, ha ismerem, hogy mi is a családi helyzet a kisfiú körül. Illetve a kérdés megválaszolása sem tudom, hogy milyen irányba viszi ezt a - bár nem ideális -, de már jó ideje kialakult családi dinamikát. Ami feltűnt, hogy a kisfiú szorongását említette. A körömrágás mellett nem tudom, hogy van-e más tünte is, ami erre utal. Az biztos, hogy a zaklatott, kiszámíthatatlan élethelyzet okozhatja ezt, hiszen nincsen valódi biztonságérzete. Ha. Nagyon nehéz innen megállapítani. Ugyanis a sok változásban az édesapa mindenféleképpen egy biztos pont, akit bármikor lehet keresni, ahova mehet, stb. Így egyfajta állandóság, egy személyi biztonság szerencsére van a történetben. 

Az biztos, hogy a gyerekeknek fontos az állandóság, és ha erre nincs lehetőség, akkor a kiszámíthatóság. Így talán az a része a legrosszabb a kisfiú számára, hogy nem tudja előre, mi várható. Illetve - ha jól értem - egyirányú a rendszer: ha édesanya le akarja passzolni, akkor ott van édesapa, de ha édesapánál akar maradni, vagy édesapa akarja elvinni, akkor arra nincs lehetőség. Ez a fajta kiszámíthatatlanság és függő helyzet okozhat szorongást a gyermekben, ami kihathat szociális kapcsolataira: pl. alárendeltebb, kiszolgáltatottabb szerepbe helyezi magát. Mindenféleképpen jó lenne összehangolni a két helyszínen történő életritmust, kereteket, elvárásokat, és legalább egy hétre előre megbeszélni, hogy mi-hogyan várható. 

Nem derült ki, hogy a hivatalos elhelyezés hogyan szól. Amennyiben nincs köze a valósághoz, és sokkal többet vállal az apa, vagy az ő idejében elveszi az anya, akkor megfellebbezni érdemes, hogy jogi úton is tisztázva, kiegyenlítve legyen a gyermek elhelyezése. De az egésznek az alapja az lenne, ha a gyereket figyelmbe véve, akár őt megkérdezve a két szülő - akár csak minimálisan - együttműködne, hogy ne a kisfiú legyen kiszolgáltatva még annál is jobban, ahogy egy gyerek amúgy is kiszolgáltatott, függő helyzetben van.

Remélem sikerült összefoglalva válaszolni a kérdésre, de ha további együttgondolkodást szeretne, és újra írna, írjon még a családi helyzetről, hogy körvonalazódjon jobban az életvitelük, dinamikájuk!

Üdvözlettel

Standovár Sára