15 éves fiam a középső gyermek. Több mint egy éve udvarol, mindig problémamentes volt a kapcsolatunk, érzékeny, mély érzésű, bár kissé magábaforduló. A barátnője anyukája tavaly ősz óta nem engedi hozzánk el a kislányt, ezért a fiam jár hozzájuk folyamatosan. Egyre több konfliktust szül közöttünk a helyzet, nagyon nehezen viselem, hogy a gyerekem soha nincs otthon, lassan minden kapcsolatát elveszíti a családjával. Úgy érzem, elvesztem őt. De ha nem engedem el, azzal mindkét gyereknek fájdalmat okozok. Próbáltam a másik anyukával beszélni, de őt ez nem érdekli, hajthatatlan. Nem szerteném tönkretenni a kapcsolatom a fiammal, és a gyerekek kapcsolatát sem. Mit tehetnék?

Kedves Pötyi!

Nagyon fontos értékeket fogalmaz meg a kérdésében: fia érdekeit, kapcsolatát, önállóságát támogatja, amelyet az Ön igényeit háttérbe szorítva is megvalósít. Ez egy olyan fontos hozzáállás, olyan erős kötődés, amely megtarthatja a kapcsolatot fiával a későbbiekben. Ez az időszak azonban másról szól. Ha fizikailag nem más lakásban lenne, akkor is a szülőktől, családtól való eltávolodásról szólna. Sok konfliktussal, az érdekek ütközésével jár, ahogy kialakul a serdülő saját identitása, saját kapcsolatai, élete, melynek következménye és feltétele is, hogy az eredendő családja háttérbe szorul. Persze ez egy folyamat, és szerencsére utána újraközeledés várható, de az inkább később. Jelenleg a család érdekei és a fia erdekei közt tudnak lavírozni. Főleg az alkuk, közös megegyezések működnek, mert - ahogy Ön is kifejezte, és jól megérezte -, ha nem engedi el, csak az ellenérzése, lázadása erősödhet. Találjanak ki olyan programot, amely nem az otthonukban van, és a fia barátnőjét is elengedik, vagy beszélgessenek arról, mi az a tevékenység, amit heti szinten be lehet vezetni, és a fiának is érték. Amiért otthon maradna, együtt töltené az időt Önnel, Önökkel. Ennek a formája, gyakorisága az Önök családi rendszerén, a fia preferenciáin múlik, így nem is találgatnék. Hiszen majdnem mindegy, hogy mi a tevékenység, mert maga az együtt töltött idő és a kapcsolódás a fontos. ILyenkor a “gyere, beszélgessünk, hogy vagy” jellegű együttlétek a legkevésbé vonzóak, míg egy kártyázás, filmnézés, vagy biciklizés, x-boxozás közben kötetlenül tud mesélni, kérdezni. Keressék meg egymás igényét, és közelítsék. Akár a fia barátnőjének édesanyját is bevonva. Talán ha ismeri a helyet, családot, ahova a lányát hívják, könnyebben elengedi.

Ha nyitottak rá, egyéb fórumon is találhatnak beszélgetési felületet fiával: messenger, videobeszélgetés, levél, amelyek fenntartják a kapcsolódást akkor is, amikor a személyes találkozás nem, vagy gátoltan valósul meg.

Üdvözlettel

Standovár Sára