Mit tehet egy elvált szülő, aki külföldön dolgozik, és ezért havi egy hétvégén látogat haza a két gyermekével való kapcsolattartás végett, és súlyos serdülőkori problémákkal szembesül? A szakmunkástanuló fiam - aki anyjával él - tanulmányi eredményei rosszak, bukásra áll és csavarog. Mint megtudtam, egy nála 5 évvel idősebb fiúbarátjával lóg, nem jár időben haza, esetenként a barátja albérletében tölt bizonyos hétvégi napokat, anyjának egész más mesét ad be, amit ő eleinte elhitt. A volt feleségemmel a kapcsolatom nem mondható jónak, egyféle megoldást lát, hogy vigyem magammal a fiamat, mert nem képes neki parancsolni. Én ezt meg is tenném, de legalább a fiam az iskolát előbb itthon, anyanyelvén befejezhetné. Ha kihozom magamhoz, több évet elveszít, először fel kéne németből zárkóznia, hogy egy szakmát felvehessen (ez + 3 év kiesés legalább).
A fiam barátjának Facebook-profiljából az jön le, hogy a fiú meleg, vagy afelé hajlik, ezt a gyanúmat többen is osztják. Többet beszélgettem a fiammal a témáról, állítja, hogy félreismerjük a barátját, nem olyan, stb. Ha havonta egyszer hazalátogatok, nem támadhatok erélyesebben a fiamra, mert majd találkozni sem lesz hajlandó velem. Kérdésem, hogy ezek után mit kéne lépnem, egyáltalán mit tehetek, ami törvényes? A BTK 16 éves fiatalkorú és 21 éves ún. barát kapcsolatát tudomásom szerint nem kifogásolja, vagy a fiamat akarata ellenére át lehetne-e helyezni másik bentlakásos iskolába, ami szigorúbb házirend alapján működik? Egyáltalán mi lenne részemről helyes lépés? Köszönöm előre is válaszát!

Kedves R!

Nagyon nehéz helyzet, amikor külső szemlélőként vagyunk valaminek részesei. Így azt gondolom, reális lépés az lenne, ha a külső pozícióból belépne a családba. Hiszen amíg az a félelem dominál, hogy ha szigorú vagyok, akkor nem akar majd találkozni velem, addig nem lehet hatékonyan beavatkozni. Emellett ebben a korban a fiúk számára különösen fontos az apák jelenléte, aki képviseli az elvárásokat, a jó értelemben vett tekintélyt. Azt gondolom, hogy első körben össze kéne ülnie a családnak, és nyílttá tenni, hogy nagy a baj, és közösen kitalálni egy megoldást, amiben mindenki részt vesz, amihez mindenki tartja magát, így nem játszhatóak ki egymás ellen a családtagok. Lehet ez a megoldás egy bentlakásos iskola, ha ebben az anya is partner. Lehet megoldás, ha Önhöz költözik, hiszen 3 év „elvesztése” nem akkora hátrány, mint egy élet elkallódása. Ez azonban akkor megoldás, ha nem indulatok vezérelte vádaskodás („a Te fiad, vidd ki magadhoz”), hanem a cél érdekében történő közös döntés.

Sok sikert kívánok,

Kovács Réka