4 éves kislánnyal kapcsolatban szeretnék kérdezni. A páromnak van egy kislanya. Mi a kedvesemmel 4 éve ismerjük egymást, 1 éve vagyunk együtt és most 4 hónapja össze is költöztünk. Nagyon sok időt töltöttünk együtt közösen is a gyerekkel, tényleg mintha a sajátom lenne, úgy kezelem. Nagyon szerettük egymást eleinte, igényelte a tarsaságom, menjek át, hol vagyok már? De az utóbbi időben rengetegszer előfordult, hogy minden előzmény nélkül közölte velem is, az anyukájával is, a nagymamával is, hogy nem szeret engem. Ha megkérdezik tőle, miért nem szeret? A válasza általában valami nem túl nagy dolog,  hogy itt nincs kád a fürdőben, illetve nincs járda, ahol tudna biciklizni. (Hozzám költöztek.)  Olvasgattam erről, hogy a gyerek indulatos és olyankor mondja ezt, amikor épp valami bántja, de itt nem ez a helyzet, hanem csak random közli, ha eszébe jut. Dackorszakban van, amit olvastam erről a korszakról, tökéletesen leírja a viselkedését. Nem engedi, hogy megpusziljam, sőt mondja is, hogy ne adjak puszit, ne bújjak, ne érjek hozzá. Eléggé el vagyok keseredve, és csalódott vagyok, hogy vajon sosem fog elfogadni? Mitől lehet ez? Mit tegyek, hogy ez változzon? Apukáját születése óta nem ismeri. Úgy érzem, nem tisztel, undok, pedig én mindent megtettem. Játszom vele, foglalkozom vele. Az anyukája sem érti, és neki is csak azt a választ adja, hogy titok, vagy "csak", hogy miért nem szeret. Nem tudom, mit tehetnék!?

Kedves „Lélekfűszer”!

Nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem a leveléből, hogy Ön amolyan „pótapa”, mert a gyerek „születésétől nem ismeri az apukáját”. A 3 év körüli gyerekek gyakran mondanak hasonlókat olyannak is, akinek 3 perc múlva a nyakában lógnak. Ha következetesen és egyre gyakrabban mondja a gyerek egy valakire, pl. Önre, akkor ezt már komolyan kell venni. Sok oka lehet a gyerek eltávolodásának. Feltehetőleg nem a kád vagy a járda az oka. Lehet, csalódott. Lehet, hogy azt hitte, kap egy apukát az összeköltözéssel, és ez mégsem úgy alakult, ahogy várta. Lehet a párkapcsolatának esetleges problémáit jelző tünet, a gyerek az általános elégedetlenséget jelenítheti meg. Nem tudom, milyen változásokat hozott az Önhöz költözés a gyerek életében, de érdemes ezen is gondolkozni. Lehet, hogy nincs akkora helye, kevesebbet lehet együtt a nagymamájával, mások a szokások, követelmények. Lehet, hogy ebben az új helyzetben nem érzi eléggé otthon magát (ez az Ön otthona), és így tudja kifejezni. A 3 éves kor nemcsak dacot, hanem egyre több önállóságot is hoz. Lehet, hogy már nincs szüksége a kisgyereknek annyi ölelgetésre, puszilgatásra, viszont több játékot, kalandot, beszélgetést igényel. Ezekben tudna Ön nagyobb szerepet vállani. Versenyek, sport, kirándulás, biciklizés - mind vonzó lehet, és lehet tipikus, apás program. A lehető legtöbb alkalommal akkor kell gyöngédnek lennünk, ha a gyerek ezt igényli, nem kényszeríthetjük rá a szeretetünk megnyilvánulásait. Egy idő után a gyerek maga közeledik majd.

üdvözlettel

bárdos kata